Meztelen mozi

Furcsa hirdetés jelent meg június végén a párizsi autóbuszokon.A szlogen, amit lehetetlenaz eredeti jelentés árnyalatait megtartva, szalonképesenlefordítani, egy nagy botránytkavaró francia filmetreklámozott.A film címe Baise moi! Nem csalódtak azok, akiknek ez a tömör felszólítás felkeltette az érdeklődését, mivel a film története a várakozásoknak megfelelően a nemi aktus körül bonyolódik, méghozzá zavarbaejtően hiteles színészi játékkal, testközeli képekkel. Az az igazság, hogy kemény pornófilmet láthat a néző, bár a mű tartogat meglepetéseket: a történetszövésben nem a műfajban megszokott sablonok és klisék érvényesülnek. Egy kicsit talán zavarhatta a pornófilmek kedvelőinek felhőtlen szórakozását, hogy a forgatókönyv értelmében a két női főszereplő, Manu és Nadine, barangolásaik során nemcsak közösülnek az útjukba akadó összes fellelhető hímneművel, hanem az aktus végeztével bestiális kegyetlenséggel le is mészárolják őket.A botrányt mégsem a szokatlanul véres képek okozták, hanem az a tény, hogy a filmet csak a 16 éven aluliaknak nem ajánlott kategóriába sorolták, így akár egész fiúgimnáziumok is megnézhették.A rendező, Virginie Despentes, aki egyben a film alapjául szolgáló könyv írója is, azzal igyekezett védeni művét, hogy rámutatott a modern kor nihilizmusára, s ezzel megpróbálta a művészfilmek közé emelni az alkotást. A pornófilm körül kialakult botrány ezzel társadalmi, sőt irodalmi vitává terebélyesedett.A civil szervezetek gyors intézkedéseket követeltek, a kormány pedig le is sújtott. A filmet betiltották, vetítését csak a kifejezetten pornófilmekre specializálódott mozikban engedélyezték, bár egy-két engedetlen forgalmazó a mai napig filmszínházainak műsorán tartja. A civil szervezetek tiltakozása egy ideig még elhallatszott a médiáig, de azután csendben elhalt a botrány. A művészfilm és a pornográfia kapcsolata azonban még sokáig munkát ad az esztétáknak.Ez a kapcsolat szinte a mozgókép megjelenése óta létezik, és a művészettel való kölcsönhatása is régóta foglalkoztatja az alkotókat. A pornófilmek között is léteznek olyanok, amelyek művészi élményt igyekeznek kelteni. A színes és fekete-fehér képek gyors egymásutánja, szélben lobogó selymek, jobb esetben kitűnő vágás és kompozíció jellemzi ezeket a próbálkozásokat. A szokásosnál kidolgozottabb cselekmény is fontos, bár ez inkább csak eltereli a figyelmet a lényegről, a vágyakat gerjeszteni kívánó, idealizált, mégis naturalista aktusok láncolatáról. A pornófilmekben a történet csak egy keret, így a cselekményt középpontba állító filmekkel nem sok közös vonása lehet.Az is előforul, hogy elismert művészek nyúlnak a pornográfia eszközéhez, hogy így tegyék érzékletesebbé mondanivalójukat. A legismertebb példa talán Paolo Pasolini Salo, avagy Szodoma 120 napja című filmje, amelyben már az erőszak is szerepet kap, mivel a történet egy, a fasiszta Olaszországban rendezett, vérfürdőbe torkolló orgiáról szól. Az imitált jelenetek után azonban a valódi aktusok is megjelentek a művészfilmekben. A tavalyi budapesti Titanic Filmjelenlét Fesztivál műsorán több olyan alkotás is szerepelt, ahol ilyen képekkel próbálták meg fokozni a hatást.A művészfilmekben szereplő kendőzetlen szexualitás éppen a pornográfiával ellenkező hatást igyekszik kiváltani, az érzelmi sivárságra próbálja meg felhívni a figyelmet. A pornográfiát eszközül használó pornográfiaellenes művek azonban ugyanazt a hibát követik el, mint a kilencvenes években Amerikában feltűnt, az erőszakot túlhajtó erőszakellenes filmek.A lehető legegyszerűbb technikát alkalmazzák gondolataik kifejezésére ahelyett, hogy az elfogadott keretek között maradva, árnyaltabb módszerekkel dolgoznának. Egyébként alkotásuk hatását is csökkentik, hiszen egyeseket már a megtekintéstől is elriaszt a túlzott szexualitás, míg mások nem hallják meg a pornográfia mögött rejtőző figyelmeztető hangokat.