Olimpia utáni vegyes vágott

Hogyan ne legyünk olimpikonok. Ősz az idő. Az ember egy emeletes buszon ül, és egy barátjához megy Zalába. Még van őszünk. Végigmegyünk a Balaton mellett. Kísérteties a szezon elmúltával minden hely, amely csak addig él, amíg a nyár. Az ember (ha már Isten kéme) hallgatja a mögötte ülők beszédét. Egy jövendő meny és egy jövendő anyós. Az olimpiáról beszélgetnek. Az összes közhelyet elmondják róla, ami létezik. Megnyugszom. A közhelyben béke van.Csakhogy én közben egy magát függetlennek tartó gazdasági hetilapot olvasok, amelyben nem is oly rég arról értekezett egy abszolút elkötelezetlen agyafogyott, hogy a Fidesz-krokodilt (sic!) a hasánál kell halálra sebezni. Krokodil Dundit – ahogy elnéztem a fényképet – meg a dupla tokájánál.És akkor lapozok egyet. És akkor egy interjú E.-vel, aki valaha a barátom volt. E. nem rossz író (rossz írókkal nem barátkozom), de közben történelmileg úgy alakult a helyzet, hogy ha E. szellent egyet, azt is bekeretezik. Ez persze nem jó, mert ha az embernek nincs egy saját készítésű szarmérője (Hemingway), akkor elmehet vele a szekér. E. végre letette azt a nagyregényt az asztalra, amit barátságunk első percétől követeltem tőle. Üdvözöltem a klubban. Eljutott oda, ahová én a Porral 1983-ban. Akkor én kaptam a pofámra, hogy hogyan merem a magyar regényírás rákfenéjét, az anekdotát nagyregénybe emelni. Most meg lihegnek, hogy az anekdota mint regényszervező erő… Tudtam, hogy így lesz, mégis meglepett, hogy a Népszabadság kitűnő tárcaírója, akit én rendkívül nagyra tartok, hogy a fenébe tud száz nyelvcsapás per perc sebességgel csontig benyalni. B. nem tudja, hogy E. nem kedveli azokat, akik behódolnak neki.Oda se neki. Nézd az őszi színeket, gondolj a szerelmedre, apádra, mindazokra, akik benned élnek tovább és segítenek.Olimpikon meg úgy nem lesz az ember, hogy kisgyerekkorában, igazolt úszóként minden edzés után elszív egy blázt a többiekkel. (Nézzetek utána a nagy magyar szlengszótárban, amelyet előbb-utóbb kénytelen leszek megírni. Vagy olvassátok el a Timár Gyuriét.)