Változó végkielégítés

Nem az irányadó nyugdíjkorhatártól, hanem 62 éves kortól kell visszaszámolni azt az öt esztendőt, amelyben a nyugdíj előtt állók háromhavival több végkielégítésre jogosultak. Mindez azt jelenti, hogy például az 1943-ban született nők 53 éves koruk helyett csak 57. életévükben kaphatják meg elbocsátásuk esetén a többletjuttatást. A munkavállalók számára kellemetlen velejárója ez annak a pozitív változásnak, hogy 62 éves koruk előtt akkor is megilleti őket a végkielégítés, ha elbocsátásukkor egyébként már nyugdíjba vonulhattak volna.A május 25-e óta hatályos 2000. évi XXXIII. törvény (Magyar Közlöny, 2000/45. szám) alaposan átrajzolta a nyugdíj előtt állók munkajogi helyzetét. Amíg korábban végkielégítés nélkül nyugdíjazni lehetett azokat, akik a számukra irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötték, május 25-e után erre már nincs lehetőség. Férfiaknál és nőknél egységesen 62 évre módosult ez a határ. Egy 1942-ben született nő számára mindez azt jelenti, hogy a rá irányadó nyugdíjkorhatár 57 év, amellyel 1999-ben lehetett őt nyugdíjazni, de ha ez nem történt meg, idén május 25-e után éppúgy megilleti a végkielégítés, mintha 35 esztendősen bocsátanák el. (Természetesen saját döntése alapján ennél korábban is nyugállományba vonulhatott, ha legkevesebb 30 szolgálati esztendővel rendelkezett.)A munkavállalók számára pozitív változás azonban módosította azt a védelmet is, amely a Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozóknál a nyugdíjkorhatár előtti öt évben a végkielégítés mértékét további háromhavi átlagkereset összegével megemelte. Korábban az öt évet az irányadó nyugdíjkorhatártól kellett visszaszámolni, májustól azonban egységesen 62 esztendős kortól, így a többlet-végkielégítés csak az 57 éveseket vagy annál idősebbeket illeti meg. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a háromhavi végkielégítés a jelenlegi helyzetben az irányadó nyugdíjkorhatár előtt van, akit csak egy évvel, de van, akit már öt évvel megillet. Például egy jelenleg 56 esztendős munkavállaló 58 évesen mehetne nyugdíjba, de nem kaphatja meg a pluszhónapokat akkor sem, ha a rá irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig már csak két esztendő van hátra, mert nem 57, hanem 56 esztendős korában bocsátották el.