A botrányok haszna

Eleinte csak kapkodtuk a fejünket, ma már inkább rosszallóan és lemondóan csóváljuk. Az utóbbi hetekben úgy sorakoznak – főleg a kisgazdapártot érintő – politikai botrányok, mint tornaórán a bukfenchez készülődők. Elkeserítő jelenség ez, nem tesz jót az ország hazai megítélésének. Ám mielőtt búnak eresztjük busa fejünket, netán letargiába zuhanunk, gondoljunk az ősi bölcsességre: minden rosszban van valami jó. A morális veszteségek mellett írhatunk valamit a bevételi oldalra is, igaz, nem nagy nyereség, de jelen helyzetünkben a kicsit is becsülnünk kell. A folyamatosan szikrázó botránysorozat döbbentett rá arra, hogy a szocialisták is tudják, nem szabad lopni. Ők is tisztában vannak azzal, hogy a lopás bűn, a korrupció visszatetsző, a közpénzek elherdálása taszító, a hivatali hatalommal való visszaélés utálatos, a nemzeti vagyonból történő meggazdagodás minimum illetlenség. Négyévi regnálásuk alatt – a feledékenyek kedvéért 1994–98 között – ugyanis nem derült ki, hogy ők ennek tudatában vannak, sőt az a benyomás alakult ki bennünk, hogy az ilyen jellegű cselekményeket megengedhetőnek vélték, helyeselték és támogatták. Több mint két év ellenzékiség kellett ahhoz, hogy eltéveszthetetlenül, félremagyarázhatatlanul egyértelművé váljon: a szocialisták elítélik mindazt, amiből születtek, táplálkoztak, fejlődtek, magyarán szocializálódtak.Ma már úgy nyilatkoznak a közélet tisztaságáról, mintha régi, meghitt viszonyban lennének vele, holott csak mások ballépései nyomán jutottak – legalábbis retorikailag – ily magas morális szintre. Neofita buzgalmuk veszélyeket is rejt, mert könnyen túlzásokra ragadtatják magukat. Nem tesznek különbséget a valódi és a műbotrányok között, talán nem véletlenül, de a nagyobb baj az, hogy a gyakori, ám mégiscsak elszigetelt jelenségekből hajlamosak a koalíciós pártok vagy a koalíció egészére vonatkozó következtetéseket levonni. Az induktív módszer a közéletben számos torz előítélet alapja. Az MSZP-be is beesnek tisztességes emberek, a többi pártban is vannak csirkefogók. Helytelen lenne csak rajtuk keresztül minősíteni egy-egy pártot.Soha egyetlen párt (egyetlen csoport) sem garantálhatja, hogy minden tagja talpig becsületes, a közjóért szorgoskodó személy. Ha megalakítanák a Becsület és Tisztesség Pártját, azonnal belépne oda egy rakás csaló, simlis gazember, s hosszú időt venne igénybe, amíg az új párt megszabadulna tőlük. Minden politikai szervezet körül ólálkodnak ilyenek, s egy párt igazi erkölcsi erejét az mutatja, ha ezeket az elemeket kiebrudalja tagjai közül.Magasröptű elveket harsogni szép dolog, de csak akkor hiteles, ha nem csak másoktól várják el azok megtartását. Úgy tűnik, hogy ezt a végtelenül egyszerű tételt nem ismerték fel a Köztársaság téren. De ne legyünk telhetetlenek.