Hová tűnt az ötszázhatvanmillió forint?

Több napilapban öles betűkkel jelent meg 1990. augusztus 2. és 6. között az a hirdetmény, amely szerint négyszáztízezer forint azonnali befizetése ellenében vadonatúj Lada Samarához juthatnak azok a szerencsés honfitársak, akik a leghamarabb jelennek meg a kasszánál. Egymás sarkát taposták az érdeklődők.Ma ez a híradás érthetetlen a fiatal olvasóknak, hiszen a kereskedések tele vannak szebbnél szebb autókkal. Tíz évvel ezelőtt, a rendszerváltozás hajnalán még hiánygazdálkodás volt. Így aztán könnyen lépre lehetett csalni az ügyfeleket. Akkor augusztusban csaknem ezren ötszázhatvanmillió forintot fizettek be. Néhányan kaptak a Samarákból, de nyolcszázhetven kuncsaft a mai napig nem vehette át az autó indítókulcsát. Az ötszázhatvanmillió forint eltűnt, mint ahogy a felszámolás következtében felszívódtak azok a cégek is, amelyek tíz évvel ezelőtt kasszíroztak. Ez a Samax-ügy lényege, bár a cselekmény sok szálon fut, szinte áttekinthetetlen.A névadó az a dombóvári székhelyű Samax Kft., amelyet már felszámoltak, amikor 1990 augusztusában sorban álltak nála az ügyfelek, és pengették a forintokat. A Samaxon kívül Budapesten az Autótrade Szövetkezet, Békéscsabán pedig a Signus Kft gyűjtötte a pénzt. A Samax-ügynek tíz év után sincs vége.Országos hírnek örvend – bár erről szívesen lemondana – a károsultak közös képviselője, Százi Miklós. Iratok, dokumentumok, levelek tornyosulnak lakása kisebbik szobájában. Ma már nem szívesen böngészi az aktakupacot a nyugdíjas garázsmester, mert felszökik a vérnyomása.– Nincs olyan hét, hogy valamelyik sorstársamtól ne hozna a postás gyászjelentést. Szó szerint értse, belehaltak a Samax-ügybe – mondja Százi Miklós. Majd kis szünetet tartva hozzáteszi: – A legtöbb levélben arról panaszkodnak, hogy szorongásuktól gyomorfekélyt, agyvérzést vagy szívinfarktust kaptak – ismerteti szomorúan a helyzetet a garázsmester. De nincs ideje mondókáját befejezni, mert a szomszéd szobából aggódva figyelmezteti felesége: – Miklós, ne izgasd fel magad!Százi úr pedig beavat a legújabb fordulatba, ami tíz éve ismétlődik. Továbbra sem páholyból figyelik az eseményeket. A károsultaknak azonban még idén októberben sincs fogalmuk arról, hogy ki „nyelte le” a pénzüket. Időközben részleges kárpótlásban részesültek ugyan, visszakapták a befizetett négyszáztízezer forint kamat nélküli hatvankét százalékát, amiért jelenleg legfeljebb alkatrészeket vehetnek, autót nem. Ezt az összeget nem a befizetésükből folyósították. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi felületvizsgálati kérelme során megbüntették az egyik bankot, amely a samaxosok pénzének egy hányadát kezelte rövid ideig, tehát a büntetési pénzből törlesztettek. Csak erkölcsileg és nem anyagilag jelentett gyógyírt számukra, hogy a másodrendű vádlottat, az egykori Samax Kft. ügyvezetőjét háromévi börtönre ítélte 1998 októberében a Fővárosi Bíróság. Dombóváron is hiába keresték a pénzt, annyi került csak elő, hogy a hat éve épült Viktória Áruházat – amely a Samax Kft. tulajdonában volt – huszonkétmillió forintért elárverezték. Ez az összeg persze csak töredéke a befizetéseknek.Százi Miklóssal többször is beutaztam az országot, sok helyen láttam, míg teljesen tanácstalanná nem vált, és ellenőrizhettem, nem túloz a közös képviselő, amikor azt állítja, hogy követhetetlen a Samax-ügy. Ezért is kérdezem most tőle: látja-e már az alagút végét?– Nem – válaszol egyértelműen –, talán ha hazajön az elsőrendű vádlott, Mátrai György, az egykori Autótrade Szövetkezet volt elnöke, aki a felelősségre vonás elől 1997-ben külföldre szökött. Szerintem ő tudja, hol a pénzünk. Információim szerint Mátrai az Egyesült Államokban él, nem is rosszul.– Miért Mátrai a mindentudó?– Egykori társai állítják róla, hogy ő vitte el a pénzünket. Gondolja csak végig, milyen karriert csinált ez az ember! 1990-ben céget alapított, és a nyolc alapítónak összesen kétszáznegyvenezer forintja volt. Később, 1992-ben vállalkozása a magyar államtól száznyolcmillió svájci frankért megvásárolta a kínai adósságot. Pénzmosás ez a javából, ehhez használták fel a Samarák árát. Ha elévül a büntetése, bizonyára hazajön, és akkor talán lesz annyi bátorsága, hogy elmondja az igazságot.Valóban nagy fajsúllyal szerepel a Samax-dossziéban Mátrai György. A kérdés, hogy az a rejtélyes háttér, ami őt körülveszi, mikor világosodik meg. Szerepe és egykori magas összeköttetései titokzatosak. Balatonbogláron mesélte egy hajóépítő – nevének közléséhez nem járult hozzá –, hogy amikor még itthon volt M. Gy., Budapestről rendőrökkel ment le a luxusjachtjáért, amit az adóssága miatt nem adott oda neki. A hajóépítő is kihívta a helyi zsarukat, és békésen megoldódott a konfliktus. A balatonboglári ember ma sem tudja, milyen kapcsolatai lehettek Mátrainak, hogy el tudta érni, rendőrök kísérjék a vitás kérdés rendezésére.Homályos nagyon a háttér, egy másik károsult, a gyulai Kiss István évekkel ezelőtt arról panaszkodott, hogy civilek követik és fenyegetik. Nem tudta azonban kideríteni, kinek a megbízásából kérték, hogy fogja be a száját. Százi Miklós váltig állítja, az előző rendszer titkosszolgálati tisztjei keverték a homályos ügy kártyáit.– Én derítettem ki, hogy a fővárosban, az Úri utcában, a befizetőhelyen két régi elhárítótiszt szedte be a pénzünket 1990-ben havi százezer forintos fizetésért. Évekkel később a lakásomra jött egy őrző-védő kft. vezetője, aki maga árulta el, hogy a nyolcvanas években az elhárításnál dolgozott. El akarta vállalni az ötszázhatvanmillió forint felkutatását, de én nem bíztam benne.Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az információkkal a samaxosok nem mentek sokra, mert a kocsikat nem kapták meg. 1991. február 5-én a károsultak felkeresték a dombóvári Samax-telepet, de ott egyetlen Ladát sem láttak. Százi másnap feljelentést tett az ORFK-nál. Illetékességből Pestről a Tolna megyei rendőrségnek adták át az ügyet, ahonnan ’91. március 10-én olyan értesítést kaptak, hogy különböző okok miatt megtagadják a nyomozást. Száziék nem adták fel, igazságügyi minisztereknél, illetve országgyűlési képviselőknél kilincseltek, és elérték, hogy megkezdődjön a komoly nyomozás.Százi Miklóstól arra a kérdésre kértem választ: hogyan tovább?– Még az év vége előtt szeretnénk tisztázni, hogy csaknem harminc károsult társunk irata hová tűnt el. Személyesen adták be dokumentumaikat a felszámolónak, de az igazolások elvesztek. Addig, amíg nem kerülnek elő a papírok, azt a kis pénzt se kaphatják meg, amit a többieknek folyósítottak.