Fehérjefeldolgozás uniós normák szerint

Éveken keresztül protestált a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisváros lakossága a szikszói Fehérjefeldolgozó-, Takarmánygyártó és Közszolgáltató Részvénytársaság telepe által kibocsátott kellemetlen szag miatt. Sokan azt gondolták, az áldatlan állapotokat csak bezárással vethetnek véget, mégis a korszerűsítés mellett döntöttek. A 90-es évek közepe óta folyamatos a rekonstrukció, öt év alatt 600 millió forintot fordítottak fejlesztésre. Az EU-s szabványoknak megfelelő technológiát a dél-abaúji városba telepítették. Bartha Ferenc vezérigazgató szerint a honi fehérjefeldolgozó üzemek közül ez az egyik legkorszerűbb, s még arra sincs lehetőségük, hogy külföldi megrendeléseket elégítsenek ki, a hazai igények teljesítését sem győzik.– Gyártósoraink, technikai berendezéseink megfelelnek az EU-normáknak, igényességét, minőségét tekintve már némely területen túlszárnyaltuk a fejlett nyugati országokban megszokott szakmai színvonalat. A fehérjefeldolgozás lényege, hogy minél zártabb térben dolgozzunk. Kicseréltük a kondenzátorokat, s a vákuumos rendszer megbízhatóbb lett. Az új fogadócsarnok kapuján begördül teherautón az alapanyag, s azt máris szívják befelé. A bűzös levegő a biofilterrel ellátott csövön át távozik, miközben a kémiai anyagok, gázok leülepszenek. A szűrőbetét egy méter vastagságú, s fenyőaprítékból, egyéb növényi termékekből és szőlőkocsány-keverékből áll össze. E növényi eredetű filterben baktériumtenyészetek fejlőtek ki, ezek akadályozzák meg a káros anyagok kiáramlását. A fejlesztéseket dán közreműködéssel, valamint magyar állami támogatással és jelentős önerővel hajtották végre. Öt-hat megyéből érkezik az alapanyag, átlagosan húszezer tonnányi az éves termelési kapacitás. A szikszói fehérjefeldolgozó munkáját az egész országban ismerik, az emlékezetes tiszai ciánszennyezés áldozatául esett halakat itt ártalmatlanították.