Eltűntek a régi gátak

A horvát–magyar gazdasági kapcsolatok ma még távolról sem olyan szorosak, mint amilyet a földrajzi közelség és a kínálkozó lehetőségek feltételeznek. Az együttműködést jelentősen erősíthetnék a közös tulajdonú vállalatok is – véli Sípos Sándor, a Világbank zágrábi irodájának vezetője, aki szerint bizonyos, hogy a két ország között megkötött szabadkereskedelmi egyezmény minőségi változást hozhat, és új lendületet ad a gazdasági együttműködésnek.Kezdetben olyan volt a Világbank helyi irodáinak szerepe , mint a nepáli serpáké. Vitték a világbankos szakértők táskáit, és szervezték a programjaikat. A jelenlegi decentralizációs hullámban viszont Washingtonból egyre inkább kihelyezik a döntéseket hozó igazgatókat és a velük dolgozó embereket, mert a telekommunikáció révén ugyanabba a dokumentumba egyszerre akár negyven helyről is bele lehet írni – mondta lapunknak Sípos Sándor, a Világbank zágrábi irodájának vezetője, azt követően, hogy a horvát kormány a héten formális beleegyezését adta ahhoz, hogy a bank délkelet-európai régiós központtá fejlessze zágrábi irodáját.Beszámolt arról, hogy a zágrábi iroda államokat finanszírozó részlegének tevékenysége a jövőben kiterjed Romániára és Bulgáriára, a magánszektor menedzselése pedig a stabilitási egyezmény ernyője alatti többi államra, Bosznia-Hercegovinára, Jugoszláviára, Macedóniára és Albániára is.Sípos Sándor szerint a döntés időzítése – akár a Nemzetközi Valutaalap 14 hónapos határidőre jóváhagyott 250 millió dolláros hitelkerete – érzékelteti, hogy a horvát gazdaság fellendülése, a remélt és várható külföldi tőkebeáramlás nem a környező országok helyzetétől, a macedóniai fegyverropogástól, Koszovótól és a boszniai helyzetalakulástól függ, hanem attól, hogy a horvát államvezetés milyen gyorsasággal teszi meg a mikroszférában azokat a bátor lépéseket, amelyek nélkül a legjobb makroökonómia sem működik. Mihelyt megteszi Zágráb a szükséges lépéseket, szinte korlátlan külföldi tőkebeáramlásra nyílik lehetőség ott is, akár Magyarországon, ahol a 100 legnagyobb multinacionális cégből 90 termel vagy jelen van ilyen vagy olyan formában. Semmi oka annak, hogy ne így legyen Horvátországban is, még akkor is, ha ott a miénknél kisebb a piac, ha a horvát bérszínvonal legalább 40-50-60 százalékkal magasabb, mint a magyar, ha a gyakorlatilag 36 és fél órára csökkentett effektív heti munkaidő az egyik legalacsonyabb is Európában, és befektetőijesztő, sokakat elbátortalanító az öröklött gyakorlat, amely szerint egy kisebb vállalkozáshoz is nem kevesebb, mint 29 pecsétet kell beszerezni, s még inkább, hogy a horvát kataszterrendszer mai katasztrofális elmaradottsága miatt számtalan esetben lehetetlenség teljesíteni a jelzáloghitelhez jutás szigorú feltételeit.A horvát gazdaság jelenlegi struktúrája nem megfelelő alap a most kínált esélyek kiaknázásához. Már csak azért sem, mert a bruttó hazai terméknek csak 15 százaléka származik ipari termelésből. Igaz, az idei év első két hónapjában már 6 százalékos növekedést mutatott az ipari termelés, és a régión belüli stabilitást erősíti a héten aláírt 15 millió dollár értékű horvát–jugoszláv kőolajszállítási szerződés is, amelynek értelmében az újvidéki és a pancsovai finomító ezentúl teljes egészében az Adria-kőolajvezetéken át kapja nyersolajellátását. Jó jel a horvát és a jugoszláv gazdasági kamara közötti e héten kötött együttműködési megállapodás is.Az irodavezető úgy látja, a nagyon jól képzett horvát munkaerő, a kiváló földrajzi adottságok elősegítik majd, hogy az ország bekapcsolódhasson a nagy nemzetközi termelő konglomerátumok értékesítési és értékteremtő hálózatába. A viszonylag kisebb piac hátrányait ellensúlyozza, hogy komoly lehetőségek nyílnak Bosznia felé. Jugoszláviával is élénkülnek a kapcsolatok és már Montenegróval is kialakulóban vannak az együttműködés feltételei.Sípos Sándor elmondta: a fejlődési folyamatot felgyorsító beruházásokra még nincsenek konkrét projektek. Felmerült már többek között az Ernestinovó villanyerőközpont fölújítása, korszerűsítése, kibővítése, régiós szerephez juttatása, vagy a fiumei kikötő korszerűsítése, de a szükséges beruházások fölmérése még csak most folyik.– A magyar–horvát kapcsolatokban nagyon sok várható a szabadkereskedelmi egyezménytől – hallhattuk. – Ezzel sok, a normális együttműködést nehezítő gát dőlt le. Azt is gondolom azonban, hogy meg kell változnia a horvát mentalitásnak is, amely a külföldi partnerben ellenfelet lát, és nem olyan valakit, aki lehetőséget hoz. Pedig sok lehetőség nyílik, főleg azért, mert a magyar gazdaság nagyon sok területen lényegesen a horvát gazdaság előtt jár ma. A magyar– horvát kapcsolatok messze a lehetőségek alatt vannak. A nagyon baráti politikai légkörtől, a hasznos stratégiai partnerségtől nagyon elmarad a gazdasági együttműködés színvonala. És ebben az általános dolgok melett az is szerepet játszik, hogy lényegében egyetlen egy olyan nagy projekt sem jött még létre, amelyben a tulajdonközösség kötötte volna össze a feleket, vagy éppenséggel magyar tulajdon jöhetett volna létre, pedig erre volt esély a Mol–INA viszonyban, az Adria-kőolajvezeték esetében és a fiumei kikötőben is. Remélhető, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény nagyon nagy szerepet fog játszani a két ország gazdasága apró kapillárisainak az összekötésében.