Szocialisták a partvonalról

Azonnali fordulatot sürget a szocialista párt politikájában, stílusában és kommunikációjában az MSZP Társulás a Szociáldemokrata Értékekért Platform és a Baloldali Tömörülés. Előbbi a párton belüli liberálisok, utóbbi a kommunista-szocialisták csapata. A Baloldali Tömörülésre vonatkozó megjegyzésre legyen elég annyi bizonyíték, hogy a platform rendezvényein időről időre visszatérnek a piacgazdaságot, a tőkét és a globalizmust bíráló, valamint a szélsőbaloldali Munkáspárttal való szoros politikai együttműködést sürgető megnyilatkozások. A két, egymástól távol lévő gondolatiságot valló platform összefogása valódi baj látszatát kelti. Az elnökség – ennek a testületnek címezték a figyelmeztetésnek szánt levelet – ugyanakkor félvállról vette a kritikát, Szili Katalinnak, a párt elnökhelyettesének az egészről a partvonalról történő befütyülgetés jutott az eszébe. Meg is jegyezte Vitányi Iván főlevélíró, hogy róla ilyet – talán két kivétellel – még senki nem mondott.De mit is akar a két platform? Először is azt, hogy a párt elnöke és elnöksége az eddigieknél lényegesen határozottabban vezesse az MSZP-t, tartsa szilárdan kézben a politikai tervezést, a kommunikáció irányítását és a politikai döntések végrehajtását. Szerintük minderre azért van szükség, mert „minden gyengíti a pártot, ami olyan benyomást kelt, hogy a vezetésben bizonytalanság van, az elnökségen kívülről jövő impulzusok a meghatározók”. A mondatokat olvasva felmerül a kérdés, ha a Vitányi Iván–Kiss Péter páros úgy véli, az MSZP-t nem a pártvezetés irányítja, akkor ugyan kik...? A levélírók szerint nem elég meggyőző és határozott a koalíció, valamint a kormányfő kritikája, és törekvéseit sem elég markánsan, közérthetően, figyelemfelkeltően fogalmazza meg az MSZP. Ez az észrevétel is különös. Ugyanis mióta a szocialisták ellenzékbe kerültek, mást sem hallunk, mint hogy a kormány, illetve a kormánypártok lopnak, csalnak, diktatórikusak, és nem utolsósorban törvénysértők. Ezeknél markánsabb, figyelemfelkeltőbb megállapításokat még kitalálni sem igen lehet. Bár abban lehet némi igazság, hogy mindez nem túl meggyőző és mértékadó ellenzéki harcmodor. A levélírók fontosnak tartják azt is, hogy a párt a nyilvánosság előtt ne havi bontásban, hanem inkább sok szólamban jelenjen meg. Na, ezen a téren tényleg komoly gond lehet. Ugyanis – biztosan bennünk van a hiba – semmilyen havi bontást nem véltünk eddig felfedezni a párt tevékenységében.A levélírók azt követelik: az MSZP kormányra kerülve valósítson meg adóreformot, emelje a közszféra dolgozóinak jövedelmét, illetve a nyugdíjakat a gazdaság éves növekedéséhez kötve, valamint csökkentse a munkaidőt. Érthetetlen, hogy azt várják: a párt politikai megnyilvánulásaiban a köztársasági eszme iránti elkötelezettségét hangoztassa. Érthetetlen – ismétlem sokadszor – mindezek követelése, hiszen az MSZP mást sem tesz, mint hónapok óta ezeket az elcsépelt frázisokat ismételgeti.Vitányi Iván a minap azt írta egy cikkében: mindenütt azt hallja, hogy a szocialisták nem csinálnak semmit, nincs erejük, nincs karizmájuk. Azt is írta, az ostorozás és a ráolvasás nem vezet eredményre. Amennyiben egyetértünk vele, elgondolkodtató, hogy gyakorlatilag egyetlen konkrét kritikát nem fogalmaz meg, csupán ostoroz. Igaz, a ráolvasás egyelőre elmaradt.