Brüsszeli védelem

Eltűnt a vasfüggöny, nosza ássuk meg a védelmi vonalakat, mielőtt Kelet fiai a nyakunkba zúdulnának – körülbelül ez a filozófia jellemzi az EU-tagállamok Kelet-Közép-Európával kapcsolatos gondolkodását két évvel azelőtt, hogy az ideális esetben lehetővé váló első csatlakozások megtörténnének. Gerhard Schröder kancellár javaslata a munkaerő szabad áramlásának hétéves, átmeneti korlátozásáról – s egyfajta árukapcsolásként a szolgáltatások szabad áramlásának korlátozásáról – azonnali támogatásra talált: Wolfgang Schüssel osztrák kancellár „igen észszerűnek” minősítette az átmeneti rendezésről szóló elképzelést.Német és osztrák részről egyaránt azzal támasztották alá az Európai Unió alapelveivel ellentétes szabályozás szorgalmazását, hogy e két ország és az EU egyelőre nem lenne képes befogadni a „korlátlanul vándorló” munkaerőt. A német–osztrák álláspont erőteljes tiltakozást váltott ki a legesélyesebbnek vélt tagjelöltek köreiben: ellenjavaslatok, demarsok hangzottak el – némileg eltérő hangsúllyal – a visegrádi országok részéről. Az Európai Unió alapelve, az egységes piac négy alapszabadságon nyugszik: a munkaerő, a szolgáltatások, illetve a tőke vagy az áruk szabad mozgásának elvén. Ez a kedvezmény éppúgy megilleti – méghozzá a csatlakozás pillanatától kezdve – az új belépőket, például Ausztriát, mint az EU alapítóit. Bár e kérdésben a mai napig nem született egységes uniós álláspont, figyelemre méltó az Európai Bizottság nemrég megfogalmazott javaslata, amely a munkaerőpiac ötéves lezárását irányozza elő.A korlátozó rezsim terve, amely egyértelműen másodrendű EU-tagságot jelentene a csatlakozó tagjelölteknek, a felzúdulás mellett a lehetséges alternatívák kidolgozását, felszínre kerülését is eredményezte. Figyelemre méltó a budapesti javaslat, amely biztonsági korlátot léptetne életbe, ha a munkavállalók száma elérne egy adott, gyakorlatilag kvótaszerűen meghatározott korlátot. Bár a kiterjedő vitában Németország és Ausztria egyre inkább elszigetelődik, az unióban érvényesülő befolyásuk miatt kompromisszumos megoldás látszik körvonalazódni – ezt jelzi az EU elnöki tisztét betöltő Svédország tegnap ismertetett álláspontja is. Spanyolország és Portugália, amelyekkel szemben átmeneti intézkedéseket foganatosítottak felvételükkor, nem támogatják ugyan az új EU-tagokkal szembeni lépéseket, ám ha a strukturális alapokból elképzeléseiknek megfelelően részesednek, hajlandók rugalmasabban gondolkodni. Az érdekérvényesítés bonyolult csatározásai már most, az EU-csatlakozás előtti időszakban is igen nagy tétekkel zajlanak, nem véletlen, hogy magyar részről a visegrádi országok egyeztetett álláspontjának kialakítását szorgalmazzák.