Dilemma előtt a német társadalom

Ha a félelem érzésével is lehet politizálni, úgy a német gazdaság jövőjével foglalkozó tudományos kutatóintézetek legújabb analízisei csak elmélyítik az EU-bővítés várható következményei miatt aggódó polgárok bizonytalanságát. A szakértők abból indulnak ki, hogy a kontinens szívében fekvő Németország vonzza a társuló országok lakosságát. A bonni IZA-intézet igazgatója, Klaus F. Zimmermann professzor felmérése szerint Romániából várható a legtöbb bevándorló. A több mint huszonkétmilliós román lakosságnak majd harminc százaléka szándékozik elhagyni szülőföldjét, kétharmaduk Németországba igyekszik. A harminchétmilliós Lengyelország polgárainak hat százaléka akar szerencsét próbálni Nyugaton. Ezekkel az adatokkal szemben teljesen eltörpül a kutatóintézetek Magyarországról történő bevándorlásra vonatkozó előrejelzése – innen állítólag legfeljebb százötvenezer személyre kell számítani.A német társadalom nehezen megoldható dilemma előtt áll. Az átlagéletkor várható emelkedése és ezzel párhuzamosan a születések számának csökkenése elengedhetetlenné teszik a külföldi munkavállalók befogadását, hiszen nélkülük nem tartható fenn a német szociális rendszer, a keresők és a nyugdíjasok közötti egyensúly. A Német Iparszövetség szerint évente majd félmillió bevándorlóra lenne szükség ahhoz, hogy ne billenjen fel a szociális mérleg. Ugyanakkor az integrálódást maximum százezer személynek lehet biztosítani. E kettősségből adódik a bevándorlási törvények reformjának problémája. Az ellenzéki kereszténydemokraták – az USA gyakorlatához hasonlóan – évi befogadási kvótákat követelnek, és azt, hogy a politikai menedékjogért folyamodók számát is szabják meg. A kormánypártok ezzel szemben szakértői bizottságok felállítását tervezik a bevándorlók szakmai képzettségének és gyakorlatának, nyelvtudásának felülvizsgálására. Az ellentétek ismeretében gyors kompromisszumra aligha lehet számítani.