Elsodort falu

Az Európát kettészakító falak 1990 után szinte egytől egyig ledőltek, Somoskőn azonban napjainkban is drótkerítés választja el a település legfontosabb műemlékét a falutól. Talán már nem sokáig.Somoskő vára több mint hétszáz éve uralja a körülötte elterülő vidéket. A Medves-fennsík, a Sátoros, a Karancs-hegység és a Salgó idillikus tájat fog közre, amelynek bükkösei, tiszta vizű patakjai, rétjei, legelői, történelmi emlékei elvarázsolják a látogatót. A vidék gyönyörű, a turista mégsem járhatja szabadon, mert a trianoni határ kettévágja ezt a tündérkertet, és a szomszédos Szlovákia igen szigorúan védi területeit.A határ túlsó oldalán a legközelebbi lakott hely több kilométerre található, a turisták pedig szinte kivétel nélkül a magyar területről látogatnák a várat, ha ez lehetséges lenne, hiszen itt van műút, buszközlekedés, vannak a közelben szállodák, és adottak a lehetőségek az idegenforgalmi infrastruktúra kiépítésére.A közelmúltban azonban itt is felcsillant a remény arra, hogy a történelmi sebek begyógyuljanak. Több salgótarjáni civil szervezet és politikai erő közös kezdeményezésére Magyarország és Szlovákia kormányai tárgyalásokat kezdtek arról, hogy Somoskő vára magyar oldalról is látogatható legyen, hogy átkelőhely nyíljon a turistaforgalom lebonyolítására a vár tövében. A turizmus fellendülése sokat segíthetne az elmaradott környék fejlődésében és a munkanélküliség felszámolásában is. A várért és a faluért példás helyi összefogás alakult ki. 1998 januárjában megalakult a Somoskői Váralja Egyesület, amely nevében a XV. századi Várallya falunevet viseli, és tevékenységének legfőbb célja az, hogy szebbé és csinosabbá tegye a környéket.Az egyesület elnöke a nemzetközileg is ismert sportdiplomata, a somoskőújfalui származású Angyal János, aki fontos célnak tartja, hogy az idegenforgalom felfedezze magának ezt a tájat. „Magyarország egyik csodálatos vidékéről van szó, amely még szinte érintetlen szépségével fogadhatja a látogatókat” – vélekedik Angyal János, aki szerint a két államnak közös erővel kellene felújítania az egyébként jó állapotban lévő erődítményt, mivel a Széchenyi-terv várfelújítási keretéből valószínűleg nem részesülhet, hiszen szlovák területen található.Angyal János a kilencvenes évek folyamán már többször megpróbálta felhívni a két ország kormányainak a figyelmét Somoskő abszurd helyzetére, de sem a meciari Szlovákia vezetői, sem a korábbi magyar kabinet döntéshozói nem reagáltak érdemben felvetéseire. Helyi civil szervezetek nemrég nyílt levélben fordultak Magyarország és Szlovákia vezetőihez a probléma orvoslása érdekében. A nyílt levélre kissé meglepő módon Rudolf Schuster, Szlovákia köztársasági elnöke válaszolt először, de pár nap múlva Mádl Ferenc államfőtől és Martonyi János külügyminisztertől is támogatást ígérő levél érkezett.Szlovákia és Magyarország illetékes szervei a két köztársasági elnök kezdeményezésére megkezdték tehát a határ megnyitását előkészítő munkát. Szakértői szintű tárgyalások készítették elő azt a kormányközi megállapodást, amelyet a két miniszterelnök Dzurinda kormányfő budapesti látogatásakor szentesített aláírásával. A nemzetközi megállapodás értelmében a Szlovák Köztársaság, a Magyar Köztársaság, illetve az Európai Unió tagállamainak és az európai gazdasági térség országainak állampolgárai nemcsak Somoskő várát, a bazaltömlést, a kőtengert és a Petőfi-kunyhót látogathatják majd, hanem a vár alatti tavak mentén végigmehetnek egészen a szlovákiai Sátorosig (Siatoroská Bukovinka).

---