Nyitott fejezetek

A „Regionális politika és a strukturális eszközök koordinációja” fejezet az egyik legnagyobb tét az uniós csatlakozási tárgyalási fordulók során. Nem véletlen, hogy a Bővítési Stratégiai Dokumentum útiterve, úgynevezett road mapje a bővítés legutolsó fázisára, 2002. első fél évére időzíti a fejezet tárgyalását: ez a témakör részletezi többek között, hogy milyen mértékű támogatásban részesülhetnek az új EU-tagállam régiói. Az EU strukturális alapjainak mintegy 70 százalékát fordítja arra, hogy az elmaradott régiók felzárkóztatását segítse.Elismerve a magyar fél által megtett lépéseket, az Európai Bizottság az átvilágítási fordulókat követően megfogalmazta elvárásait, a kormány ennek figyelembevételével nyújtotta át 1999 végén a magyar tárgyalási pozíciókat. E fejezet kapcsán nem merült fel magyar átmeneti kérelem – a strukturális és kohéziós alapok forrásaihoz csak a vonatkozó rendeletek, előírások betartásával lehet hozzájutni. A magyar fél kijelentette, hogy teljes mértékben elfogadja a vonatkozó közösségi vívmányokat.Az EU támogatási rendszere azon régiókat érinti, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. A NUTS, a „területi egységek európai besorolása” megkülönbözteti például az országos szintet (NUTS I), a regionális szintet (NUTS II), a megyét (NUTS III.) vagy kistérséget (NUTS IV.). Brüsszel három célkitűzésre bontja támogatási rendszerét. A NUTS II. szintre vonatkozik az 1. számú célkitűzés, amely az elmaradott régiók komplex fejlesztését kívánja elősegíteni. Amennyiben Magyarország már most tagja lenne az Európai Uniónak, az ország valamennyi régiója támogatásra jogosult volna, hiszen a hét magyar régióból még a legmagasabb egy főre jutó GDP-szintet produkáló közép-magyarországi régió is csak az EU-átlag 70 százalékát éri el (az 1995–1997. évi adatok alapján végzett felmérések vásárlóerő-paritáson alapuló GDP-adatokat vesznek figyelembe – a szerk.). Az országos 48 százalékos átlagon belül kiemelkedik a nyugat-magyarországi régió 50 százalékával, míg az észak-magyarországi és az észak-alföldi régió 33 százalékos aránya tükrözi, hogy a régiók fejlesztése komoly kihívás elé állítja a hazai szakembergárdát.A strukturális alapok fogadását többek közt a területfejlesztésről szóló 1996-os, majd 1999-ben módosított törvény készítette elő, ennek alapján megkezdődött a területfejlesztési koncepciók, a programok kidolgozása is a régióktól a megyei szintekig. A törvénymódosítás meghatározta a regionális fejlesztési tanácsok feladatait, elősegítette, hogy a regionális szint megfelelő forrásokkal rendelkezzen már a csatlakozás előtt is.A felkészülésben fontos szerepet tölt be az 1998-ban a parlament által elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció, valamint az arról készült – az Országgyűlés elé a napokban benyújtott – beszámoló. Ezek a dokumentumok továbbra is megalapozzák nemzeti szinten a strukturális alapok igénybevételéhez kapcsolódó és a területfejlesztésre vonatkozó tervezési-programozási munkákat.Elindult a strukturális alapok igénybevételét megalapozó Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozása is. Az országos méretű tervezési folyamatban meghatározó szerepet tölt be a Gazdasági Minisztérium és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. A kormányzati szint koordinációjáért a fejlesztéspolitikai koordinációs tárcaközi bizottság felelős, míg a régiók e bizottság tervezési albizottságához, régiónként egy-egy munkacsoporttal kapcsolódnak.A 2000. évvel voltaképpen megkezdődött a belépési időpontig terjedő előcsatlakozási támogatások időszaka, amelyen belül kiemelkedik a megújuló PHARE program. A 2001. évi PHARE területfejlesztési programok előkészítésénél felmerült, hogy a SAPARD és az ISPA előcsatlakozási programokban tervezett intézkedésekkel való összehangolásra ez évben nagyobb hangsúlyt kell fektetni.