A láthatatlan köztársaság polgárai

Mióta megjelent a XVIII. században a szabadkőműves mozgalom, titokzatosság lengi körül. Különös ellentmondás: a „fény korszakában” született rend, amely a szabadságjogok védelmében alakult, az idők során homályos, bizalmatlansággal teli fogalommá vált. A titkok váltak maradandóvá, amelyek túlélték a szabályok eredeti funkcióját.Két francia újságíró, Ghislaine Ottenheimer és Renaud Lecadre utánajárt e „súlyos titkoknak”, s tapasztalataikat Láthatatlan testvérek címmel nemrég megjelent könyvükben tették közzé. Szerintük a szabadkőművesség nem holmi öncélú hálózat, s ha „hálóként” vizsgáljuk a szervezetet, az inkább az internethez hasonlítható. Egy privát hálóhoz, ahol alkalomszerűen, tetszés szerint tájékozódnak a tagok, kihasználva a kölcsönös védettséget. S egy idő múlva a cybertérhez hasonlóan kiépül egy valódi világ, ahol sajátos – és saját – törvényeik érvényesülnek. Ha már a hálónál tartunk: az internetről természetesen nem hiányozhatnak a szabadkőművesek sem, akik számos weboldaluk egyikén részletesen kifejtik, hogy társaságuk nem szekta, mozgalmukba bárki bármikor be- vagy kiléphet.A szabadkőműves szó még úgy-ahogy visszavezethető a francia „franc-maçon” és a „Freemason” kifejezésekre, ám a „páholy”, amelybe a mozgalom tagjai szerveződnek, már némi etimológiai magyarázatot követel. A „loge” szó ugyanis nemcsak páholyt jelent, hanem kunyhót is, így azt az építményt, amelyben a kőfaragómesterek laktak a középkori katedrálisok építésekor. Ezek a mesterek gyakran meszszi földről érkeztek, bejárták az egész országot, ideiglenes építményeik a szabad életformát is szimbolizálták. A körző és a háromszög elengedhetetlen kelléke volt az épületek tervezésének. Minden valószínűség szerint a középkori építőmesterek indították útjára a szabadkőművességet. A matematika, főként a geometria különös, szinte vallásos tiszteletnek örvendett ebben az időszakban.A XVII. század szellemtörténetét meghatározó gondolkodók: Spinoza, Locke és Newton kiutat kerestek a dogmák nyomasztó kötöttségei alól. Pusztító viszályok, vallásháborúk dúlták fel az európai kontinenst, érezhető volt, hogy a középkor rendezett világképe felbomlik, s valami új kezdődik. A kiutat kereső, alternatívákat kutató filozófusok, matematikusok, a szellem nagyjai többé-kevésbé titkos társaságokba tömörültek, az „elveszett bölcsesség” után kutattak, amelyet az isteni lényeg, az ember és az univerzum új egységében véltek megtalálni. Spinoza Eukleidész nyomán a geometriai módszert alkalmazta filozófiájában, s Istent végtelen, abszolút egységként írta le, Isaac Newton a középkori statikus világkép helyett dinamikus, egységes világszemléletet alapozott meg.A páholyok egy idő múltán csak jelképeikben őrizték a kőművesség hagyományait. A Franciaországban ma is működő „Compagnonnage”, amelyben az összes foglalkozás képviselői jelen vannak, szimbólumai és emblémái között ma is őriz a szabadkőművesekéhez hasonló jelképeket. Londonban már 1717-ben egyesült a négy szabadkőműves-páholy angliai nagypáhollyá, s megválasztotta nagymesterét az úgynevezett tíz nagyfelügyelő közül. A XVIII. században megjelent új szabadkőművességnek már semmi köze sem volt a kőművességhez mint szakmához. 1723-ban James Anderson fogalmazta meg az első alkotmányt, amely többek közt kimondja: egy „kőművesnek” kötelessége, hogy alávesse magát az erkölcsi törvényeknek, és értse a művészeteket, nem lehet afféle „ostoba ateista”.A rendet a fasiszta és a szocialista rendszerben egyaránt betiltották a XX. század folyamán, így a szocialista tömb országaiban csak 1989 után lehetett szó az újjászerveződéséről (hazánkban 1950-től 1989-ig nem működhetett szabadkőműves-páholy). Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában viszont tömegeket vonz a szabadkőművesség: a mozgalom az USA-ban becslések szerint négy-, az Egyesült Királyságban egymillió, Franciaországban mintegy százezer tagot számlál.Jelent-e veszélyt a szabadkőművesség a demokráciára? – tette föl a kérdést a L’Express című francia napilap. A Láthatatlan testvérek tanúsága szerint a „háló” demokratikus törekvései miatt sem állja meg a helyét ez a feltevés, bár – a franciaországi példánál maradva – a rend tagjai óriási nyomást gyakorolnak például jogi eljárások kimenetelére, vállalatok sorsát befolyásoló döntések meghozatalakor, sőt egyes társadalmi reformok tervezése idején. Franciaország Nagy Oriensének 500 páholya 30 ezer, a Nagypáholy 420 páholya 17 ezer tagot tömörít. Nagymesterek, főtisztek, szövetségi tanácsok irányítják e belső világot bonyolult konstellációk szerint, szertartásaikban keverednek az ókori Egyiptom és a középkori templomos rend hagyományai, hogy csak néhány azonosítható forrást említsünk szerteágazó gyökerű hagyományaik közül.Mint a legtöbb országban, ahol jelentősebb szabadkőműves mozgalom működik, a páholyok időnként rivalizálnak egymással, így Franciaországban a bankárokat, befolyásos üzletembereket tömörítő GNLF, az országos páholy és a már említett Grand Orient (GO), amelyhez a magas rangú állami hivatalnokok csatlakoznak, avagy a GLF, a Nagy Francia Oriens, amelyben nagy állami vállalatok és befolyásos, a magánszektorban működő mamutcégek fejei találhatók.A francia szerzőpáros példaként említi könyvében a Crédit Lyonnaise esetét, amely 1995-ben, még a Balladur-kormányzat idején hozott létre egy, a bank számára feltűnően előnytelen adósságkezelési programot, amelynek felelőse éppúgy a mozgalom tagja volt, mint követője, a Renault-tól átejtőernyőzött Raymond Lévy, aki a bank portfólióját érintő döntésekben a következő időszakban, a Juppé-kormányzat alatt is döntéseket hozhatott. A bank rendre visszautasította az állami injekciókat, az ügy országos botránnyá dagadt. Jacques Chirac elnök egyik munkatársa kijelentette: a bankok érdekében kellene fellépni, nem pedig különböző klikkekért, mint például a szabadkőművesek. A könyv szerzői hozzáteszik: ez a kirohanás sokba került az illetőnek.Az Éléctricité de France (EDF) az ország harmadik legnagyobb cége, 120 ezer alkalmazottal. Állam az államban, többek között hozzá tartozik a nukleárisenergia-szolgáltatás. A CGT, a szakszervezet nukleárisenergia-politikája nem minden esetben egyezik az állam elképzeléseivel. Az EDF vezetésében nagy számban találunk szabadkőműveseket, így a vállalat előző és jelenlegi elnöke is az. A mozgalom itt az ellensúly, a „cement” szerepét tölti be, egyfajta biztosítékként szolgál a kényes belső egyensúly fenntartására. Csakhogy a cement olykor megrepedhet, így a vállalat élén kemény hatalmi harcokat jelentett a különböző páholyok tagjainak versengése. A mainál még látványosabb volt a szabadkőművesek befolyása Francois Mitterrand elnöksége idején, a szabadkőművesek akkor gyakorlatilag az államéval párhuzamosan működő finanszírozási rendszer kiépítésére törekedtek.A párhuzamos rendszer bizonyos szintig minden megnyilvánulásában jellemző a kiterjedten működő szabadkőműves mozgalmakra, hiszen saját oktatási rendszerük, igazságszolgáltatásuk van, „minisztereket” ismernek el miniállamukban. Az igazán nagy titkok közé tartozik, hogy kik azok a magas rangú állami vezetők vagy hivatalnokok, akik soraikba tartoznak. A könyv szerzői ide sorolják Jacques Chirac volt kabinetfőnökét s a Jospin-kormány két miniszterét.A háló tehát működik, egy szabadkőművest éppen arról lehet felismerni, hogy szükség esetén „véletlenül” ismer egy ügyvédet Prágában, egy bankvezetőt Kubában, egy ingatlanügyekben befolyásos üzletembert Chicagóban vagy egy gyógyszerészeti laboránst Svédországban. Az üzletembereknek tehát megéri, hogy soraikba tartozzanak, ám bizonyára így vélekedett a maga részéről Salvador Allende, Liszt Ferenc, George Washington vagy éppen Wolfgang Amadeus Mozart is. E furcsa, misztikus, állandó megújulásra képes háló most újra kiterjed Európa középső és keleti vidékeire. Valószínűleg hallunk még róla.