Szokatlanul éles nyilatkozatháborúba keveredett a francia köztársasági elnök és a miniszterelnök a napokban. Jacques Chirac a „pillanatnyi vitáknál fontosabb felelősségre” figyelmeztette Lionel Jospint kirohanásai miatt. A kormányfő Chirac nemrég történt bíróság elé idézésére utalva a Nemzetgyűlésben a napirend előtti kérdéseknek megfelelő vitában kijelentette: „újságírók előtt magyarázkodni még mindig kevésbé kellemetlen, mint egy bíróság előtt.” Ezek a válságjelenségek nem csupán a konzervatív elnök és a szocialista kormányfő hatalmi társbérlete, az úgynevezett „cohabitation” intézményének belső súrlódásait jelzik, hanem egy történelmi korszakot lezáró időszak belpolitikai utóvédharcait is.Jospin éles visszavágását Hervé Modin, a konzervatív ellenzék második legerősebb pártja, az UDF képviselőjének kérdése váltotta ki. Modin a Nemzetgyűlésben ismét Jospin mellének szegezte a kérdést: tagja volt-e a jelenlegi kormányfő az OCI nevű trockista– internacionalista szervezetnek 1981-ben, amikor Francois Mitterrand megbízta őt mint a PS, a francia Szocialista Párt tagját a párt első titkári posztjának betöltésével?A kérdés nemcsak a legújabb kor történészeit izgatja Franciaországban. Ha Jospin eddigi, következetes tagadása ellenére tagja volt ennek a szélsőséges mozgalomnak, amely a kommunista párttól balra helyezkedett el, akkor Jospin bizony „téglaként” vágódott a magát euroszocialistának valló, középutas párt élére. „Egy újabb tégla a falban...” Ez a kis foltocska a miniszterelnök életrajzán kellemetlen kérdések özönét vetheti fel, amelyek nemzetbiztonsági szempontokat is érintenek.Új alkotmány, új köztársaság – ez a logika kísérte végig a XX. század és határozza meg a XXI. század francia történelmét. Küszöbön áll a VI. köztársaság megszületése. Erre utal az a szándék, hogy 2002-től hétévesről ötévesre csökkenjen az elnök mandátuma, s személyét a kormánnyal egy időben válasszák meg. De „ki lesz a bálanya”, ki határozza meg a közeljövő Franciaországának belpolitikai életetét és európai szereplését? A tét óriási. A baloldal, úgy tűnik, defenzívába szorul, hiszen immár évek óta megszállott imamalomként egyetlen komolyabb ügyet ismételgetve próbálják gyengíteni Jacques Chirac pozícióit. Ez pedig nem más, mint a híres-nevezetes párizsi HLM (Habitations a Loyer Modéré), a szociális lakásprogram körüli panamák ügye, amelyben Chirac még párizsi polgármesterként lehetett érintett. „HLM, HLM” – hallani egyre. Megidézték személyesen Chirac elnököt is, ami példátlan a francia elnöki intézmény történetében. Nem nehéz az áthallásokat sem megtalálnia a magyar olvasónak: székházügy, székházügy... az imamalom ismerős zaja. Hogy mindeközben kiderül: Daniel Cohn-Benditet (aki a francia Zöldekkel közös platformot képvisel az európai parlamentben, mi több, jelöltként vetélkedett velük a közös európai választásokon) egy frankfurti bíróság azzal vádolja, hogy segítette a szökésben Hans-Joachim Kleint, a hírhedt terrorista vezér, Carlos tettestársát? Oda se neki. Jospin esetleg a polgári demokrácia intézményének erőszakos megsemmisítésére törekvő titkos szervezet beépített tagja volt? Kit érdekel? HLM, HLM. Székházügy, székházügy. Mondjuk csak el még háromszázszor, és mindent, mindent elfelejtünk.
origo.hu
Ezt a kvízt csak kevesen töltik ki hibátlanul – Ön felismeri, mi magyar találmány?
