A kallósdi kerek templom

A Zala folyócska völgyében futó országúton igencsak gyér a forgalom, a Kehida és Koppány közt lévő kallósdi letérőnél pedig – az ott lakókon kívül – csak az kanyarodik el, akinek valami fontos dolga van a faluban. Például: meg akarja nézni az egyik legtüneményesebb román kori templomunkat.Kallósd 250 lelkes település az erdős zalai dombok rejtekében. Eredetileg a zalai várhoz tartozó királyi birtok volt, adományozás útján 1263-ban került magánkézbe. A török időkben a falu elnéptelenedett, új lakói csak a XVIII. században érkeztek. A kisközség öreg temetőjében álló templom évszázadokig erdővel körbenőve lappangott, ezért menekülhetett meg a pusztulástól. A barokk korban, majd 1860 táján renoválták, tornyos bádogsisakkal fedték be. De román kori jellege – részleteivel együtt – szerencsésen megmaradt.A kallósdi templom műemlékeinknek különös csoportjába tartozik: úgynevezett rotunda, azaz körtemplom. A túlnyomó többségben lévő hosszanti szerkezetű – gyülekezeti hajóra és papi szentélyre tagolt – szakrális épületeink mellett a középkori Kárpát-medencében sok helyütt készültek centrális – középponti elrendezésű – templomok is. Az államszervezés korában az egyházi központokban, korai püspöki székhelyeken többnyire keresztelőkápolnaként működtek, a főúri birtokokon emlékkápolnaként létesültek kerek templomok, de kisebb-nagyobb települések legkorábbi templomai is épültek kör alaprajzra. (Erre utalnak az országban sűrűn előforduló Kerekegyháza helynevek is.) Kallósdon vélhetőleg az 1263 után birtokos Orosz (Wruz) fiai és unokái építették a templomot, mert az 1333. évi pápai tizedjegyzékben már szerepel, mégpedig plébániaként. Középkori védőszentje az oklevél bizonysága szerint Szent Miklós püspök volt, az újkortól fogva Szent Anna tiszteletét ápolják benn a helybeliek.A rotunda közel hat méter átmérőjű, kupolával fedett térből áll, amelynek keleti oldalához kicsiny, félkör alaprajzú szentély kapcsolódik. Déli oldalán nyílik a bejárat, mellette jellegzetesen román kori, tölcsérbélletes ablakok bocsátják be a fényt. Az ablakok szigorú rendszere, a szabályosan kiosztott, függőleges faloszlopok – úgynevezett lizénák – tagolása, a tetszetős és arányos korona-, illetve lábazatpárkány roppant igényes szerkesztésre és kivitelezésre vall. Az egész templom szabályos, vörösre égetett téglákból épült, megkapóan finom falhálózattal. A hengeres faltömeg vastagságát négy tégla hossza teszi ki, a lizénák és a párkányok profiljaihoz különleges idomtéglák készültek.Belépve a centrális „hajóba”, lenyűgöz a viszonylag kis átmérő dacára is tágas tér. A szentélyben alig fér el egy kisasztalnyi oltár, a templom mégis ünnepélyes. A belső falköpenybe a bejárattól jobbra két, túlfelől négy lapos fülke mélyed, ülőpadkával és enyhén csúcsíves oromzattal. Vajon kiknek a részére készülhetett e hat tekintélyes ülőfülke az 1200-as évek vége felé ebben a kis faluban?De hátravan még egy titokzatos látnivaló a kallósdi kerek templomban! A nyugati oldalon magas, fából ácsolt karzat készült, amelyről a felületes szemlélő nem is hiányolja a feljárólépcsőt vagy más készséget. Amíg észre nem veszi a bejárattal szemközti keskeny nyílást. A kis ajtó egy, a falszöveten belül ördöngös leleménnyel és pontossággal elkészített, rejtett faljáratban folytatódik. Kéttéglányi – hatvan centiméter – szélességben tizenhét lépcsőfok visz föl a három méter magas karzatra, majd a belépő után az íves rejteklépcső továbbfolytatódik, s egészen a kupola téglaboltozata fölé ér. Odafenn kitűnően megfigyelhetők a falvégek, a román kori kőművesek parádés technikai megoldásaival.A kallósdi kerek templom egyike a legszebb, egyben a legkülönösebb XIII. századi épületeinknek. Építőanyaga és részleteinek stílusa a Dunántúlon és a Kisalföldön a tatárjárás utáni évtizedekben keletkezett téglatemplomok sorához kapcsolja, kör alaprajza a tágabb környéken előforduló korabeli rotundák családjához fűzi e kevéssé ismert műemlékünket, igazi báját azonban éppen egyediségének köszönheti.