Szőlőcsősz ágyúval

Az elmúlt hetekben a csabagyöngyét vigyázta, mostantól az irsai Olivért óvja a mohó seregélyektől a balatonboglári Gönczy Sándor. A boglári és a lellei hegyközség szőlőtermelői nyugodtak lehetnek, mert a Trabant-ágyús Gönczy csodafegyvere nemcsak a seregélyrajokat riasztja el, hanem az ültetvényeket dézsmáló tolvajokat is távol tartja.

Gázüzemű hangágyúnak nevezett kétcsövű riasztófegyverének egy tizenhat éves Trabant tetején „talált helyet” a boglári Gönczy Sándor. A leleményes szőlőcsősz kora hajnalban kel és késő este tér haza, napi 70 kilométeres körútján csaknem 300 hektár bornak való fölül kell elűznie a falánk seregélycsapatokat. Időnként – mivel fegyvertartási engedélye is van – a sörétes vadászpuskáját is előkapja az öreg járgányából, és bár azzal nem éri el száz méteren belül a 90 decibeles hangerőt, amíg pihenteti a Trabant műszerfaláról irányítható gázágyúit, puskájával ad le riasztólövéseket.
A szőlőhegyre tévedő késő nyári turisták összerezzennek az ágyúzástól, a szőlősgazdák viszont elégedetten bólogatnak, mert tudják, az ő emberük, a Trabant-ágyús „tüzér” zúdít össztüzet a betolakodó madarakra. Gönczy Sándornak egyébként a lellei „jégelhárító rakétararendszer” kezelése is feladata. Ezüstjolidot juttat a hegyközség fölött tornyosuló jégesőfelhőkbe, és úgy szétlövi azokat, hogy némelyikből jószerével csak permet hullik alá.