Lefékezett Európa két hajtómotorja

Az eurózóna gazdasági növekedése – követve az egyesült államokbeli, egyes elemzések szerint „brutális” lelassulást – az IMF becslése szerint két százalék körül lesz 2001-ben, míg 2000-ben ez a mutató elérte a 3,4 százalékot. Az egyesült Európa motorjának számító Németországban és Franciaországban már az év második felében lefelé módosították a gazdasági előrejelzéseket. Míg Berlin receszszióval számol, Párizs kitart gazdaságpolitikai stratégiája mellett.

Elemzők szerint jövő évtől tér magához az európai gazdaság. A konjunktúra idei visszaesését erőteljesen megsínylette Németország. Werner Müller gazdasági miniszter szerint a 2000. év közepe óta „gyengének” ítélt növekedés gyakorlatilag a nullával egyenlő. A Berlini Gazdasági Intézet (DIW) már az első fél évben jelezte: nem zárható ki a recesszió, főleg, ha a kormányzat túl sokáig számol két százalék fölötti növekedési értékekkel. Németországban a munkanélküliség hetedik hónapja nő, Gerhard Schröder kancellárnak egy évvel a 2002-es választások előtt félszázalékos GDP-visszaeséssel kell számolnia. Schröder 1998-as hatalomra jutásakor megígérte, hogy a munkanélküliség, amely akkor 4,153 millió főt érintett, 3,5 milliósra csökken 2002-re. Ezt megközelítette a 2000-ben tapasztalt 3,767 milliós szám, ám a 2001-ben január és május között 62 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma.
A kieli kutatóintézet pedig még lejjebb vitte a várt gazdasági növekedés mutatóját, másfél százalékkal számolt Németországban, ahol az infláció az előző nyolc év adatai közül most érte el a legmagasabb, 3,5 százalékos mértéket. A Dresdner Bank vezetője szerint viszont a gazdaság teljesítményét illetően a másfél százalékos növekedési eredmény is „süllyed”, ezért szerinte belátható időn belül nem várható újabb fellendülés. Németországban nemcsak az üzemanyag, de az élelmiszertermékek drágulása is „meghúzta” az inflációt. Ezt tetézték a kergemarhakór és az európai agráriumot megtizedelő egyéb járványok. Veszélyes helyzet állt elő – figyelmeztetnek Németországban: beindulhat az infláció– munkanélküliség spirál. A 2000-ben aláírt kollektív szerződések ugyanis 2,25 százalékos évi bérnövekedést irányoztak elő. Oswald Metzger, a Zöldek gazdasági szakértője azt javasolta, hogy a nettó bérek csekélyebb mértékű emelkedése körül keressék a további pénzromlás ellenszerét.
A francia kormány mindeközben elhatározta: nem fogja módosítani az adócsökkentésekre vonatkozó pénzügyi politikáját a növekedés lelassulása miatt. Laurent Fabius gazdasági miniszter a kormánnyal egyetértésben egyébként is kitart amellett, hogy Párizst a többi európai országhoz képest nem érinti az amerikai gazdaság gyengébb teljesítménye. A konjunktúra lassulásának pillanatában az adókulcsok leszállítása beruházásélénkítő hatással lesz a vállalatokra és a háztartások fogyasztására, ez pedig a növekedés két fő motorja – érvelt Fabius, hozzátéve, hogy a vásárlóerő növekedése így meghaladja a három százalékot. Mindemellett Párizs is rákényszerült, hogy változtasson a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzéseken idén júniusban, amikor a várt 2,7 százalékos arányt 2,5 százalékra módosították. Fabius ekkor elismerte: a növekedés kevésbé „élénk”, mint várták, bár megállapította, hogy a francia gazdaság még így is erőteljesebben fejlődik, mint számos európai uniós tagállamban.
Ennek ellenére a gazdasági lehűlés a munkahelyekre is hatással lesz, pedig a jórészt végrehajtott kormányprogram egyik sarkalatos pontja a munkanélküliség csökkentése. Az államkassza bevételeit tekintve Párizs ez évben tíz-tizenöt milliárd frankos hiányra számít.