Világvége Durbanben

2001. 09. 07. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ez már a vég – legalábbis így érezhették az ENSZ rasszizmus elleni konferenciájának harmadik napján Izrael és az Egyesült Államok küldöttségének tagjai, amikor hétfőn sértődötten távoztak a konferencia helyszínéül szolgáló dél-afrikai Durbanből. Sértődöttségük az egeket ostromolta: „fajüldöző apartheid államnak” bélyegezte Izraelt a konferencián részt vevő több ezer nem kormányzati szerv (NGO) képviselője.
A zsidó állam háborús bűnökért, népirtásért és etnikai tisztogatásokért felelős – hangoztatta mintegy háromezer civil szervezet. Tel-Aviv képviselői nem bajlódtak azzal, hogy tételesen cáfolják a felhozott vádakat, miközben a rasszizmus elleni harc gondolatát továbbra is támogatásukról biztosították. Úgy tűnik, némileg önellentmondásba keveredett Izrael – hiszen, ha maga is a faji megkülönböztetés elleni nemzetközi küzdelem élharcosa, akkor vajon miképpen alakulhatott ki egy olyan lehetetlen szituáció, hogy a konferencián éppen az ő küldötteik kényszerültek defenzívába, mi több, menekülésbe? Netán „üldözték”, kirekesztették őket Durbanben? Hiszen Mary Robinson, az ENSZ emberi jogi főbiztosa – felháborodva a konferencia előtt az arab ügyvédek szövetsége által terjesztett karikatúrákon – egyenesen zsidónak vallotta magát, ennél erőteljesebb támogatást már nehéz elképzelni egy nemzetközi tanácskozáson. Mary Robinson egyébként a palesztinok ügyét és a romakérdést jelölte meg a két legégetőbb problémaként. Lehet, hogy Izrael kétféle kirekesztést ismer, kétféle faji megkülönböztetést?
Még megdöbbentőbb az Egyesült Államok távozása. Egyrészt nem az ő országukat bélyegezték fajüldözőnek – másrészt a civil szervezetek, a polgári szféra kezdeményezéseinek tiszteletben tartása minimum elvárható lenne egy olyan államtól, amely előszeretettel lép föl a demokrácia és az emberi szabadságjogok letéteményeseként.
Mintha rések, repedések keletkeznének a második világháború után kiépült, szigorú status quókon nyugvó világrendben. És már a kirekesztősdi sem a régi. Carlos, az üdülés és rekreáció céljából Kádár Magyarországát is megjárt, egyelőre börtönbüntetését töltő nemzetközi terrorista üzenetben biztosította a konferencián a palesztinokat támogató csoportokat, Kofi Annan ENSZ-főtitkár kétségbeesetten próbált úrrá lenni a kialakult helyzeten, a francia delegáció hazakészült. Fidel Castro, akinek képmását büszkén viselték a trikójukon a mai német és francia kormány meghatározó politikusai, népirtásnak nevezte a palesztinok elleni akciók sorozatát.
Ellentmonásos reakciókat váltott ki az afrikai országok követelése is, miszerint az Egyesült Államok és Európa egyes országai által a fekete kontinensről mintegy kétszáz éve rabszolgának elhurcolt 13 millió személynek most fizessenek kártérítést az érintett államok. Ismét küszöbön állhat egyfajta kollektív bocsánatkérés, ám ami a fizetési szándékot illeti, a hajlandóság már kevésbé erős az angolszász országok részéről.
A konferencia roma résztvevői szerint háttérbe szorult a cigányság kérdése. Az ellenük irányuló rasszizmus témája teljesen új a rangos nemzetközi fórumokon – talán még kidolgozás alatt áll, hogy kinek kell szégyenkeznie, kinek kell bocsánatot kérni, kártérítést fizetni. A világ azon népei, nemzetei, amelyeket itt és most senki nem képviselt, kíváncsian várják a választ.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.