Világvége Durbanben

Ez már a vég – legalábbis így érezhették az ENSZ rasszizmus elleni konferenciájának harmadik napján Izrael és az Egyesült Államok küldöttségének tagjai, amikor hétfőn sértődötten távoztak a konferencia helyszínéül szolgáló dél-afrikai Durbanből. Sértődöttségük az egeket ostromolta: „fajüldöző apartheid államnak” bélyegezte Izraelt a konferencián részt vevő több ezer nem kormányzati szerv (NGO) képviselője.
A zsidó állam háborús bűnökért, népirtásért és etnikai tisztogatásokért felelős – hangoztatta mintegy háromezer civil szervezet. Tel-Aviv képviselői nem bajlódtak azzal, hogy tételesen cáfolják a felhozott vádakat, miközben a rasszizmus elleni harc gondolatát továbbra is támogatásukról biztosították. Úgy tűnik, némileg önellentmondásba keveredett Izrael – hiszen, ha maga is a faji megkülönböztetés elleni nemzetközi küzdelem élharcosa, akkor vajon miképpen alakulhatott ki egy olyan lehetetlen szituáció, hogy a konferencián éppen az ő küldötteik kényszerültek defenzívába, mi több, menekülésbe? Netán „üldözték”, kirekesztették őket Durbanben? Hiszen Mary Robinson, az ENSZ emberi jogi főbiztosa – felháborodva a konferencia előtt az arab ügyvédek szövetsége által terjesztett karikatúrákon – egyenesen zsidónak vallotta magát, ennél erőteljesebb támogatást már nehéz elképzelni egy nemzetközi tanácskozáson. Mary Robinson egyébként a palesztinok ügyét és a romakérdést jelölte meg a két legégetőbb problémaként. Lehet, hogy Izrael kétféle kirekesztést ismer, kétféle faji megkülönböztetést?
Még megdöbbentőbb az Egyesült Államok távozása. Egyrészt nem az ő országukat bélyegezték fajüldözőnek – másrészt a civil szervezetek, a polgári szféra kezdeményezéseinek tiszteletben tartása minimum elvárható lenne egy olyan államtól, amely előszeretettel lép föl a demokrácia és az emberi szabadságjogok letéteményeseként.
Mintha rések, repedések keletkeznének a második világháború után kiépült, szigorú status quókon nyugvó világrendben. És már a kirekesztősdi sem a régi. Carlos, az üdülés és rekreáció céljából Kádár Magyarországát is megjárt, egyelőre börtönbüntetését töltő nemzetközi terrorista üzenetben biztosította a konferencián a palesztinokat támogató csoportokat, Kofi Annan ENSZ-főtitkár kétségbeesetten próbált úrrá lenni a kialakult helyzeten, a francia delegáció hazakészült. Fidel Castro, akinek képmását büszkén viselték a trikójukon a mai német és francia kormány meghatározó politikusai, népirtásnak nevezte a palesztinok elleni akciók sorozatát.
Ellentmonásos reakciókat váltott ki az afrikai országok követelése is, miszerint az Egyesült Államok és Európa egyes országai által a fekete kontinensről mintegy kétszáz éve rabszolgának elhurcolt 13 millió személynek most fizessenek kártérítést az érintett államok. Ismét küszöbön állhat egyfajta kollektív bocsánatkérés, ám ami a fizetési szándékot illeti, a hajlandóság már kevésbé erős az angolszász országok részéről.
A konferencia roma résztvevői szerint háttérbe szorult a cigányság kérdése. Az ellenük irányuló rasszizmus témája teljesen új a rangos nemzetközi fórumokon – talán még kidolgozás alatt áll, hogy kinek kell szégyenkeznie, kinek kell bocsánatot kérni, kártérítést fizetni. A világ azon népei, nemzetei, amelyeket itt és most senki nem képviselt, kíváncsian várják a választ.