Tollhegyen

Fekete Tiborné, a zsámbéki önkormányzat mélybaloldali képviselője október 17-én levelet írt dr. Fodor Miklós polgármesternek: „Tisztelt Fodor Úr! Ma kaptam meg megtisztelő meghívóját az október 23-iki ünnepségre (...) A meghívóban többször is szerepel vitéz aláírással az Ön neve (...) Felhívom szíves figyelmét arra, hogy mint Zsámbék Nagyközség polgármestere ezt a címet törvénysértő módon nem használhatja...”
Hogy levelének nyomatékot adjon, Feketéné mindjárt mellékelte is az 1947. évi IV. törvény vonatkozó paragrafusait az egyes címek, rangok megszüntetéséről – köztük a vitézi cím használatának betiltásáról.
Fekete Tiborné, leánykori nevén Csipke Rózsika a jelek szerint átaludt néhány évtizedet, így nem tudhatja, hogy az 1947-ben kelt törvényt szignáló belügyminiszter, bizonyos Rajk László és pártja, az MDP már nincs abban a helyzetben, hogy paragrafusokat fabrikáljon vagy hogy azokat számon kérje. Több okból sem. Először is nevezettek szép koncepcionálisan kiirtották egymást a legendás évtizedekben, azután pedig – a még megmaradtak – visszavonultak rabolt villáikba, mint például Dudás István határőr alezredes, a mosonmagyaróvári győző, vagy Biszku Béla, a patinás gondolkodó a balatonaligai VIP-pártüdülőből.
Következik mindebből, hogy Feketéné kollegina valószínűleg azt sem tudja, hogy egy 1992-ben, illetve ’97-ben kelt Legfelsőbb Bírósági határozat időközben ismét alkotmányossá, törvényessé tette az úgynevezett vitézi címek odaítélését, illetve használatát. (Ha már egyszer mószerolunk, olvassuk lelkesebben a Magyar Közlönyt.)
Bizony, kedves Feketéné, a dolog úgy fest, hogy az Ön polgármestere, az ötvenhatos forradalom után a pécsi orvosegyetemről kicsapott dr. Fodor Miklós, az egykori medikus felkelő jogosan használhatja az ’56-os Vitézi Lovagrend neki adományozott vitézi címét. Béküljön meg a hírrel, Asszonyom. (További fejfájás esetén keresse orvosát, gyógyszerészét.)