Valkó vonzza a városlakókat

Valkó legnagyobb csábereje kétségkívül a fekvése és a jó levegője. Erdők karéjában, a hegyek és a síkság találkozásánál terül el a Pest megyei község, amely egyre inkább az agglomerációs övezethez sorolódik. Az első hullámban fölfedezett falvak, városkák ingatlanárai elszabadultak, a második hullámban sokan ide költözködnek a városból elvágyódók.

Gödöllőig erős a forgalom, onnantól viszont meglepően kevés autó kanyarog az erdők övezte úton. A kétezer-háromszáz lelkes Valkó mindössze tizennégy kilométernyire fekszik a növekvő kisvárostól, de a maga szerény módján szintén a lakosság számának emelkedésével dicsekedhet, az utóbbi tíz évben száz-százötvennel lettek többen. Alig két éve akár egymillió forintért is lehetett parasztházat kapni a községben, ma a felújításra szoruló is legalább hárommilliót kóstál, az újabban épültek közelítenek a nyolc-tízmillióhoz. A településszerkezet sajátos, meglepő zugokat, vadregényes utcákat rejt, az új stílus terjedése mellett a hagyományos építészeti megoldások is jelen vannak. Jellemző a hangulatos téglafalú homlokzat, amely nem csak a háború előtt épült, szép, tornácos házaknál látható, de a hatvanas évek kockaházainak egyhangúságát is oldja.
Sziráki Mihály polgármester huszonegy éve áll a település élén, még tanácselnökként kezdte 1980-ban, három falu élén. Az akkori központosítási törekvések következtében Zsámbok, Vácszentlászló és Valkó összevont településként szerepelt, Zsámbok már a rendszerváltás előtt kijárta önállóságát magának. 1990-től a többiek is önállóak lettek a törvény szerint, és gőzerővel pótolták infrastrukturális lemaradásukat. A valkói polgármester különösen az oktatást és a sportot részesíti előnyben, bármiről beszél, minduntalan e két területre tér vissza. Hangsúlyozza: csakis a közösség támogatásával érte el, amit elért, ő és a testülete az elkövetkezendő húsz évre készítik föl a települést. A múltban a vadban bővelkedő erdők vonzották ide a vadászokat és kíséretüket – köztük királyok is megfordultak erre, az újabb korokban a jól fizető külföldiek hajtottak túl kicsit Gödöllőn. Mára lakóhelynek is az érdeklődők látókörébe kerül a sokáig álmosan szemlélődő falu.
Saját költségvetésből, egyetlen fillér állami támogatás nélkül építettek tanuszodát az idén, most folyamodnak csupán költségtámogatásért az Ifjúsági és Sportminisztériumhoz. A polgármester nem hivatalos statisztikája szerint egyre jobb módú városiak választják a kiköltözést, s gyermekeik felől nem kell aggódniuk, ami a képzést illeti. Az óvodában németet tanítanak, az iskolában is nyelvi labor áll rendelkezésre. Évek óta átvállalja az önkormányzat a beiskolázás költségeinek tetemes részét: tankönyveket, füzetcsomagot adományoz a gyerekeknek, az elsősöknek iskolatáskát is.
Sajátos a helyzet a munkanélküliséggel, ami a lakosság összetételével magyarázható. A főváros és Gödöllő fölszívja a munkaerőt, szakmunkásokra, könnyen mobilizálható és betanítható munkásokra szükség van. Ám a hátrányos helyzetű és képzetlen réteg nehezen tud elhelyezkedni. Valkón nagyszámú cigány népesség él, többségük nem felel meg a mai követelményeknek a munkaerőpiacon. Nekik közmunkákat szervez az önkormányzat a Pest Megyei Munkaügyi Központtal koordinálva, az erdőművelésben vesznek részt a Pilisi Parkerdő alkalmazásában. A község éves költségvetése 145 millió forint, havonta 2-2,5 millió forint szociális juttatást adnak a rászorulóknak, amelyet központi források segítségével fedeznek. A polgármester reményei szerint az erőteljesen támogatott oktatási program meghozza gyümölcsét, s a roma családok fölzárkózó gyermekei éppolyan esélyekkel számíthatnak munkára, mint a többiek.
Valkón még egy sajátságos kísérlet folyik néhány esztendeje a polgármesteri hivatalban: fegyver nélküli sorozottakat, azaz polgári szolgálatos katonákat fogadnak szakmai munkára. Tíz-tizenöt fiatal férfi teljesít szolgálatot azon a területen, amihez ért. Ki a számítógépnél, ki a község parkjaiban, közterületein teljesíti a rászabott feladatokat.