A háború arcai

Miközben az Északi Szövetség csapatai mind nagyobb területeket szakítanak el a táliboktól, és a szövetségiek, valamint a szakálluktól és burkájuktól megszabadított afganisztáni lakosok lelkesen ünnepelnek, addig Muhammad Zahir sah, Afganisztán exkirálya egyelőre – vár.
Holott az immáron huszonnyolc esztendeje római száműzetésben élő egykori királyhoz nagy reményeket fűznek Afganisztán határain kívül és belül egyaránt. Bizonyos, hogy a 87 esztendős Zahir sahra komoly szerep vár a tálibok utáni érában. Még ha jelképes, akkor is. Szimbólum lehet ő, a nemzeti egység jelképe: Zahir sah lehet ugyanis az, aki képes lenne öszszefogni még a megosztott ellenzéket is. Mindenesetre – a kiszivárgott hírek szerint legalábbis – Zahir sah nem igazán siet vissza hazájába, és úgy tűnik fel, mintha némi roszszallással szemlélné Burhanuddin Rabbani régi-új elnök politikai ténykedését is. Mint a kabuli bevonulás után nem sokkal a hajdani uralkodó Rómából megüzente, ha visszatér Afganisztánba, nem uralkodni akar, hanem a nemzet „szolgálójaként” serénykedni.
Az egykori uralkodó, akit annak idején egyik közeli rokona fosztott meg a tróntól, láthatólag nem akarja közvetlen módon befolyásolni az ország jövőjének alakulását. Sokkal inkább a marakodó ellenzéki és nemzetiségi csoportokon felülemelkedő békebíróként – vagy ha úgy tetszik, védnökként – szeretne érvényesülni. Sajtóértesülések szerint addig is azon fáradozik, hogy minél hamarabb összehívja a Loja Dzsirgát, a vének tanácsát, amely a békés rendezést hivatott elősegíteni.
Ha a különböző afganisztáni nemzetiségek képviselőit mégsem sikerülne egybegyűjteni, akkor az úgynevezett Legfelsőbb Nemzeti Egységtanács nevezné ki az új kormányt és az államfőt. A testület ötven tagját ez esetben egyébként maga az exkirály jelölné ki, ötvenet az Északi Szövetség delegálhatna, a fennmaradó húszat pedig közösen neveznék ki.
Zahir sah a mai napig nagyon népszerű, uralkodásának negyven esztendejére pedig mint boldog békeidőkre emlékeznek vissza az afganisztániak. Az idősebbek persze, hiszen az akkori uralkodó 1973-ban elhagyni kényszerült országát. Az exkirály személye mellett szól máskülönben az is, hogy pastu származású, akárcsak az ország lakosságának körülbelül negyven százaléka. A hajdani uralkodó azonban nem valószínű, hogy hosszú távon tisztséget vállalna egy tálibok utáni adminisztrációban.
Bármennyire is aktív az exkirály, előrehaladott kora miatt sokan kételkednek abban, hogy képes lesz-e magas funkciót betölteni Afganisztán élén. Sokkal valószínűbb azonban, hogy Zahir sahra nem elnöki bársonyszék vagy miniszteri kinevezés, hanem egyfajta összekötő szerep, jelképes pozíció vár a most formálódó afganisztáni politikában.