A Nemzeti Egységmozgalom a felemelkedésért

A Nemzeti Egységmozgalom az 1998-as választások előtt sikerrel járt, hiszen a polgári erők kerültek hatalomra. Most, a tavaszi parlamenti választások előtt újra zászlót bontottak; a mozgalom kampánynyitó előadását Balogh János akadémikus és Makovecz Imre építész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke tartotta. November közepén a Testnevelési Egyetem aulájában az előadás-sorozat Gyurkovics Tibor és Karátson Gábor írók előadásával folytatódott. A Nemzeti Egységmozgalom céljáról Makovecz Imre és Papp Lajos szívsebész professzor nyilatkozott lapunknak.

Miért érezték úgy, hogy ismét zászlót kell bontaniuk? – kérdeztük Makovecz Imre épí-tésztől.
– Két ok miatt. Az egyik, hogy Magyarország a szovjet megszállás következtében szellemileg egy nagyon kemény, kontraszelekciós folyamaton ment át, és ezért a szellemi életünk diaszporikus: azaz nem egységre orientált, hanem széttartó. Az emberek jelentős része ki van szolgáltatva a televíziók dezinformációs rendszerének, nincsen megfelelő áttekintésük a világról, és ezért – természetesen – az önzés, az individualizmus irányába haladnak. Ez talán leginkább a magyar értelmiségre igaz. A zászlóbontás másik oka, hogy a Nemzeti Egységmozgalom aktív szereplőinek egységesen az a véleményük, hogy Magyarországnak éppen a diaszporikus magatartás miatt nem tesz jót a politikai váltógazdaság. Egy olyan országban, amely el akar indulni fölfelé, a stabilitás, a folytonosság szellemi, gazdasági értelemben egyaránt rendkívül fontos.
– 1998-ban viszont a Nemzeti Egységmozgalom nem akarta a szocialista–szabad demokrata folytonosságot...
– Azért, mert ennek a társaságnak az a véleménye, hogy a szocialista párt nemcsak formálisan, hanem tartalmilag is jogutódja az MSZMP-nek. Éppen ezért nem szerettük volna, hogy tovább kormányozzanak. Mi a polgári egységet tartjuk jónak, s ami a szocialistákat illeti, ott igazi megújulásra volna szükség ahhoz, hogy valóban szociáldemokráciáról lehessen beszélni.
– A szabad demokraták esetleges visszatéréséről mi a véleményük?
– Több szempontból sem kívánatos. Egyrészt azért, mert a szabad demokraták politikája, beszéde súlyosan negatív egy felfelé törekvő országban. Tipikus diaszporikus gondolkodásmódot képviselnek. Valójában az SZDSZ a leginkább rasszista párt Magyarországon, mert teljesen elkülöníti magát. A másik ok, hogy az SZDSZ komoly kommunistaellenes propagandát folytatott közvetlenül a rendszerváltást megelőzően és azután is, majd minden további nélkül hajlandó volt koalíciós pártként a szocialisták mellé állni 1994-ben. Úgy néz ki, most is az MSZP-vel fognak össze. A helyzetet bonyolítja, hogy a Torgyán József vezette kisgazdák is a szocialisták felé orientálódnak. Most minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a polgári pártok között stratégiai és taktikai együttműködés alakuljon ki.
– Konkrétan kikre gondol?
– A Torgyán nélküli kisgazdákra, a kereszténydemokratákra, a Fidesz–MDF-re. A Nemzeti Egységmozgalom tagjaiként járjuk az országot, előadásokat tartunk. Én ötven előadást tartok vidéken, és csak lakossági fórumokra vagyok hajlandó elmenni. Azokkal az emberekkel akarok beszélni, akik a lakótelepeken, 53 négyzetméteren élnek, akik bizonytalanok, akik elhiszik azt, amit egyes televíziók negatívan sugallnak a polgári kormányzásról. Világos, tiszta, egyértelmű gondolatokat akarunk az emberekkel közölni.
– Mire számít Makovecz Imre?
– Arra, hogy a Fidesz–MDF, kisgazda, kereszténydemokrata erők megnyerik ezt a választást. Nemcsak számítunk rá, hanem mindent megteszünk azért, hogy ez így legyen. Az ízlésemet sértené, ha újból szocialista kormányzás lenne Magyarországon. Én ’56-os vagyok.


Papp Lajos szívsebész profeszszor, aki szintén tagja a mozgalomnak, aktívan nem politizál, de közéleti szereplést vállal: évek óta harcol azért, hogy jobb körülmények között lehessen operálni a szívbetegeket. Nem véletlen tehát az, hogy a Nemzeti Egységmozgalomban találjuk. Amikor erről a mozgalomról beszélünk, érdekes módon senki sem gondol arra, hogy itt a baloldal szerveződik.
– Én azt szeretném, ha a baloldal is örömmel fogadná a mi szerveződésünket, de ez nem rajtunk áll. Ugyanis mi a közös nemzeti érdekeket próbáljuk képviselni. Persze ezek a lejáratott politikai szlogenek rosszul hathatnak, de éppen az a lényege a Nemzeti Egységmozgalomnak, hogy a résztvevők az életükkel, az életpályájukkal igazolják, hogy valóban ezért a közösségért, ezért a hazáért kívánnak tenni.
– Hányan vannak a mozgalomban?
– Ez egy baráti társaság, nem vagyunk sehová bejegyezve. Közénk tartozik Balipap Ferenc, Balogh János, Beke Pál, Bolberitz Pál, Dippold Pál, Ferencz Csaba, Fodor Miklós, Gyurkovics Tibor, Lanczendorfer Erzsébet, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Schulek Ágoston. A társaság tagjai reprezentáns alakjai a magyar értelmiségnek.
– Önt nemcsak mint szívsebészt – mint szakembert – próbálták félreállítani, hanem mint gondolkodót is, akinek egészen más elképzelései voltak a rendszerváltásról. 1993-ban méltatlan körülmények között távolították el a Szív-és Érsebészeti Klinika éléről. El tudja képzelni, hogy azok az emberek, akik ezt tették, egységbe tömörülhetnek a nemzeti, a polgári, a jobboldalon?
– Hiszek abban – mint ahogy a magyar történelem már többször bebizonyította –, hogy ha sorskérdésekről, a hazáról van szó, akkor az emberek félreteszik a napi, politikai vitáikat, érdekeiket. Persze ehhez mindenkinek a maga módján be kell látnia a hibáját, esetleg korábban elkövetett bűnét, mert csak akkor tud a rossz a jó oldalra állni, ha felismeri, megbánja és megpróbálja megváltoztatni a rosszat, ami benne volt. Ez rám is ugyanígy érvényes. De az a szándék, az a cél, hogy magunkat és az országot jobbítsuk – én azt hiszem – minden értelmes, jó szándékú magyar állampolgárnak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is.
– Az Európai Unió nemrégiben készítette el az országjelentést hazánkról. Ezt a médiában nagyon ellentmondásosan értékelik. Mi a véleménye erről?
– Az országjelentés nem negatív Magyarországra nézve, de a média jelentős része úgy értékelte, mintha teljesen negatív lenne. A haza ügyeiben nem lehet pártpolitikai szintre süllyedni. Márpedig, ha elfogadtuk azt, hogy az európai közösség gazdaságilag ennek az országnak jó, akkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy oda kerüljünk. Nem feltétlenül rossz az, ha Magyarország nem elsőként kerül be, hanem tíz ország egyszerre. Ennek jó oldalai is vannak, mert az elsőre mindig irigykednek. A bekerülő országok velünk határosak, tehát nagyon sok technikai problémát is megold az, ha nem mi vagyunk az ütköző ország. A média negatív megítélésként hozta elő a státustörvényt. Ha vannak is finom félrehallások, azt nem lehet lefordítani arra, hogy az EU elutasította volna ezt a törvényt. Még van két-három évünk, az esetleges apróbb simításokat elvégezhetjük, de a törvényt 2002. január 1-jétől hatályba kell léptetni. Ezt kívánja a határainkon kívül szakadt, ötmillió honfitársunk érdeke.