Iszlámábád ugyanis szemmel láthatólag ragaszkodik atomarzenáljához. 1998 óta, amikor is az indiai nukleáris tesztre válaszul a pakisztániak is elvégeztették a maguk atomkísérletét, a dél-ázsiai országot szankciók tucatjaival próbálta „jobb belátásra” bírni a nemzetközi közösség. Mindhiába. Nem oszlatták el az amerikaiak minden kétségét – igencsak él a gyanú ugyanis, hogy a pakisztáni hadsereg és titkosszolgálat bizonyos körei, valamint a pakisztáni atomenergia bizottság egynémely tagjai erős rokonszenvvel viseltetnek Oszama bin Laden iránt. Az iszlámábádi rendőrség három vezető atomtudóst tartóztatott le a minap, akik – mint a Le Monde című francia napilap megjegyezte – humanitárius célú magántársaságot alapítottak a tálibok támogatására. A hatóságok attól tartottak, hogy a nukleáris ipar vezető személyiségei illetéktelen kezekbe juttathatják az atomfegyvert.
A pakisztáni atomra leginkább 1998 óta figyel a világ, holott már előtte is köztudomású volt: Iszlámábád minden igyekezetével azon van, hogy nukleáris fegyverekhez jusson. A hetvenes években a franciák, Afganisztán szovjet inváziója idején az amerikaiak, később pedig a kínaiak segítették a pakisztáni atomtudósokat. Szakértők szerint mindazonáltal Pakisztánban hiányzik a kiterjedt nukleáris infrastruktúra és atomprogramja főként a fegyverek – és nem az atomerőművek – fejlesztésére irányul. Mindenesetre Musarraf nyilvános felszólalásaiban igyekszik megnyugtatni a kedélyeket – legutóbb az ENSZ közgyűlésén próbálta eloszlatni a pakisztáni atomarzenál jövőjével kapcsolatos aggodalmakat.
Nem valószínű, hogy az iszlámábádi vezetés maradéktalanul megnyugtatta a rivális szomszéd – és szintén atomhatalom – Indiát. Ám Musarraf kijelentette: hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni az indiaiakkal, hogy megvitassák a nukleáris feszültség csökkentésének kérdéseit.
Nem mindennapi ez az este, öten is eltalálták a lottón a nyerőszámokat
