GPRS-kilátások

Magyarország úttörőnek számít a GSM-világban a GPRS bevezetésben. Jellemző, hogy mikor nálunk megindult a kereskedelmi GPRS, a telefontársaságok alig egy-két GPRS-készüléket tudtak ajánlani, és a világ piacvezető készülékgyártója, a Nokia is csak nemrég dobta piacra az első GPRS-készülékeket. Úttörőnek lenni egy piacon pedig akkor jó, ha abból lesz is valami, szolgáltatás esetében, ha használják, ha élnek vele. Az biztos, hogy a nagy fellendülés nem idén várható, inkább csak jövőre — piackutatók szerint még annál is később —, amikor már az olcsóbb készülékekben megjelenik a GPRS lehetősége. De az előfizetők érdeklődése nemcsak Magyarországon, hanem máshol is lassan ébred. A GPRS ügyét képviselő világháló-állomásokat böngészve lelhetünk rá például a Cap Gemini Ernst & Young júniusi tanulmányának ismertetésére, amely a szolgáltatók általános elbizonytalanodásáról számol be. A tanulmány a GPRS-sel és az UMTS-sel (a harmadik generációs mobiltelefonnal) kapcsolatos üzleti stratégiákat elemezve jut arra a végkövetkeztetésre, hogy mindkét technika számára bizonytalanok a körülmények. Senki sem tudja, hogyan nyílik meg a piac, s ezért inkább figyelhetők meg izgalmas taktikai reakciók, mint hosszú távú stratégiák. A piackutatóknak a vezető nemzetközi telefontársaságoktól kapott információkból levont következtetései egyike az, hogy a szolgáltatók akkor is beruháznak az új technikába, ha még nem látszik világosan a megtérülés. Egy másik fontos megfigyelés, hogy rájöttek, a végfelhasználói készüléknek is van szerepe egy szolgáltatás elfogadottá válásában. A kutatást vezető Linsay Watt asszony a zsebszámítógépet említette példaként, amelynek a terjedéséhez szükség volt az egyszerű, könnyen végrehajtható szinkronizáció lehetőségére a tulajdonos munkahelyi vagy otthoni személyi számítógépével.
Üzleti szempontból lényeges, hogy az értéklánc egészen más az adat-, mint a beszédátvitelben. A mobilinternet megjelenésével új szereplők egész sora tűnik fel a színen. Alkalmazásszolgáltatók, alkalmazásplatform-szállítók, szoftverházak, hirdetési ügynökségek, tartalomszolgáltatók, portál- és virtuálispiactér-fenntartók. A GPRS és az UMTS által generált bevételből ők is részesedni akarnak majd. A kínálat rohamos bővülését az is gátolja, hogy a bevétel megosztásának módjára egyelőre nem született általános megoldás, valószínű, hogy részint minden szolgáltató külön állapodik majd meg egy portállal, amelyen keresztül az előfizetőt eléri, részint egyedi megállapodások születnek majd a távközlési és a tartalomszolgáltató között.
Általános vélekedés szerint a GPRS a kisebb szolgáltatók számára előbb eredményez majd mérhető bevételt, mint a nagyoknak, és 2004—2005 előtt nem várható ezekből a szolgáltatásokból komoly bevétel. Szükség van hozzá egy váltásra a fejekben, meg kell mutatni az embereknek, miért jó nekik a csomagkapcsolt adatátvitel. Mindenki előtt az NTT DoCoMo által bevezetett i-mode világraszóló sikere lebeg példaként, hiszen az azt mutatja, hogy a mobil adatátvitelben van fantázia. Az első két évben huszonegymillió előfizetőt ért el az i-mode, a készüléket sikerült divatcikként pozicionálni, a készülékcsere ciklusa rövidebb volt, mint kilenc hónap. A japánok játszanak, üzengetnek egymásnak, nézik a szórakoztató lapokat.
Szórakoztató lap Magyarországon egyelőre még nincs, de a Westel WAP-lapjának már sikerült felküzdenie magát a leglátogatottabb honlapok tízes listájára. Ez pedig minden bizonnyal a GPRS-készüléket birtoklóknak is köszönhető, hiszen a szokásos adatátviteli sebességgel elég fárasztó a WAP-olás.
Barangolás GPRS-sel
Mint a kommunikáció és a számítástechnika oly sok hordozható vívmányánál láttuk, várhatóan a GPRS használata is elsőként a sokat utazó üzletemberek körében terjed el. Ők viszont általában nem maradnak meg egy országon, egy telefontársaság hatókörén belül, hanem ide-oda utazgatnak. Minthogy ma már magától értetődő számukra, hogy mobiltelefonjukról bárhonnan bárkivel tudnak beszélgetni, természetes kívánságuk, hogy az országhatár átlépése során a GPRS-kapcsolatuk is megmaradjon. Jöjjenek hát a villámlevelek, közvetlen üzenetek, éljen minden szolgáltatás, ami a csomagkapcsolt adatátvitelt használja.
E meggondolásból tesznek erőfeszítéseket a GSM Szövetség és a GPRS-t már bevezetett társaságok azért, hogy gyorsan létrejöhessenek a GPRS-roaming jogi és technikai feltételei. A szövetségben ezzel a kérdéssel megbízott International Roaming Expert Group (IREG) definiálta a GRX-et, ami nem más, mint a GPRS-hálózatokat összekapcsoló, centralizált IP-útválasztó rendszer. Számítógépes hálózati szempontból ugyanis nincs másról szó, mint arról, hogy egy IP-tartományból — az egyik telefontársaság GPRS-hálózatából — át kell valahogy irányítani az adatcsomagokat egy másikba. Amiért ez mégsem olyan egyszerű, az a végpont, a mobilkészülék kezelése. Olyan ez, mintha valaki hóna alá csapja a cég miskolci helyi hálózatába bekötött számítógépét, felül vele a vonatra, elutazik Lentibe, bemegy az ottani telephelyre, bekapcsolja a hálózatba, és elkezd rajta dolgozni. Ma már ez sem elképzelhetetlen ugyan, de biztonsági okokból nem szokás ennyire szabadon üzemeltetni a vállalati távolsági hálózatokat. A GPRS-t viszont nem is lehet másként, hiszen már az, hogy az egyik bázisállomás körzetéből át kell adni a másik bázisállomáséba, rugalmasságot követel. Amivel ez megoldható, az a virtuális helyi hálózat. Minden bázisállomás körül egy virtuális helyi hálózat alakul ki, ami dinamikusan változik. Hol ezek a terminálok tartoznak bele, hol másikak. Minden terminálnak van egy — az IP-címtől különböző — saját azonosítója, azt, amikor bekapcsolódni a hálózatba, a bázisállomás hozzárendeli egy IP-címhez. Amikor átmegy egy másik bázisállomás körzetébe, ezt a hozzárendelést is át kell adni. Ha nem kellene fizetni a GPRS-használatért — márpedig ingyen nem működik —, akkor persze mindez teljesen függetleníthető volna attól, hogy éppen milyen cég emblémája van azon a bázisállomáson. A lényeg, a kapcsolat minden további nélkül létrejöhetne. De miután valakinek állni kell a számlát, azt a bizonyos telefonhoz rendelt azonosítót mindig be kell küldeni egy központba, ahol ellenőrzik, és engedélyezik a GPRS használatát. Barangolásnál ez az azonosítás valamivel bonyolultabb, de a GRX-eken át megoldható.
Felvet azonban a GPRS-barangolás tartalmi kérdéseket is. Vannak szolgáltatók, amelyek a náluk bejelentkező idegen telefon tulajdonosát SMS-sel köszöntik — zaklatják —, felhíva figyelmüket erre-arra. Villámlevelet szerencsére nem tudnak GPRS-telefonjára küldeni, mert levélcímét nem ismerik — hacsak meg nem kapják a hazai szolgáltatójától. De mivel az ilyen kéretlen információszolgáltatás lehet hasznos is, miért ne kaphatnák meg, ha a készülék tulajdonosa erre engedélyt ad. A villámlevelekben aztán a hálózatba bejelentkező idegen GPRS-telefonra számos értékes tudás juttatható el. Például helyi információs WAP-lapok címe.