Kőkemény dolomit, avagy a tv2 hírregénye

A Kontroll Csoport Egyesület több mint egy éve végez médiafigyelő és -elemző munkát. Tagjai egyetemisták, közélet iránt érdeklődő független fiatalok. Az alapítók célja a médiában előforduló esetleges szakmai hibák, véletlenszerű vagy szándékos csúsztatások, dezinformációk nyilvánosság erejével való visszaszorítása. A csoport ez idáig a tv2 Napló című műsorának telefonos közvélemény-kutatásáról és az Axel Springer megyei lapjairól készített tartalomelemzésével mutatkozott be a nyilvánosság előtt. A Kontroll Csoport ezúttal arra vállalkozott, hogy a kereskedelmi televíziók tevékenységére irányítja a közönség figyelmét. Ezúttal a tv2 hírműsorait teszi vizsgálata tárgyává, konkrétan a Dunaferr-ügy dolomitbeszállítással foglalkozó epizódjának szerkesztési módszereiről készít tartalomelemzést.
A témaválasztásban döntő szerepet játszott az az igény, hogy bemutassuk a televíziózás általánosan elfogadott hírszerkesztési módszerei, valamint a kereskedelmi adókra, különösen a tv2-re jellemző, egyedi szerkesztési mód közötti ellentétet.
Ma Magyarországon a két földi sugárzású kereskedelmi televízió nézettsége messze meghaladja a közszolgálati adókét: ameddig az m1, az m2 és a Duna Televízió nézettsége együttesen 15-20 százalékot ér el, addig az RTL Klub nézettsége 30 százalék körüli, a nézők körülbelül 40 százalékát pedig a tv2 tudhatja magáénak. A közszolgálati és a kereskedelmi csatornák közötti jelentős eltérés oka a kereskedelmi csatornák profitorientált viselkedése. Ezek az adók reklámbevételekből tartják fenn magukat, így nekik létszükséglet a magas nézettség elérése. Ebből következően műsoraik jóval meszszebb merészkednek, és kezdeményezőbbek a nézők megnyerése és megtartása terén, mint a közszolgálati adókéi. Mivel tevékenységük határait sokszor maguk jelölik ki, a hiteles tájékoztatás iránti felelősségük súlya nézettségükkel hatványozottan nő. Ugyanakkor a tartalmi szabályozás és az utólagos kontroll lehetősége a kereskedelmi médiumok esetében jóval csekélyebb, mint a közszolgálati adóknál (évente mindössze egy-két hivatalos összehasonlítás készül, amely kitér a kereskedelmi adók tevékenységére is).
A közszolgálati és a kereskedelmi adók hírszolgáltatását összehasonlítva figyelemre méltó ellentmondásokat találhatunk. A főműsoridőben a közszolgálati m1 csaknem másfélszer annyi hírrel foglalkozik (átlagosan 28 híregység naponta), mint a két kereskedelmi adó. A legkevesebb hírt a tv2 közli (naponta 17-18 híregység), ugyanakkor ez a csatorna foglalkozik átlagosan a leghosszabban egy-egy hírrel a főműsoridőben. Az RTL Klub esetében négyszeresen, míg a tv2 esetében hétszeresen haladják meg a negatív tartalmú hírek a pozitív tartalmúakat. Számukra már maga a hír értelmezése is eltér a közszolgálati adók hírfogalmától. Míg az utóbbiak esetében a hírek válogatásakor a legfontosabb a közszolgálatiság és a sokoldalúság, a „minél több nézőt érint egy hír, annál fontosabb” elve, addig a kereskedelmi adóknál a fő válogatási szempont a hír „eladhatósága”. A hír nekik nézőszámnövelő árucikk.
A szerkesztés további jellemzője a „hírregénygyártás” a nézők figyelmének megtartása céljából. Az epizódok hosszabb távon, akár heteken-hónapokon átívelő sorozatokká, teleregényekké is összeállhatnak, persze csak akkor, ha biztosítva van a teleregények néhány olyan alapvető követelménye, mint az állandó szereplők megléte. A tv2 hírregénygyárának specifikuma, hogy állandó szereplőinek jó részét a belpolitikából válogatja, előkelő helyen és mennyiségben tudósítva politikai botrányokról, a kormányzati működés zavarairól, korrupcióról, rossz döntésekről, ellenzéki tiltakozásokról. A hagyományos show-elemek használata a politikai események esetében is megjelenik, ezzel hasonló nézettséget produkálva, mint a véres történetek bemutatásánál. Mivel a felelős szerkesztők nem is akarnak/akarhatnak minden tényt közölni, válogatnak. E válogatás során elsőrangú szempont a hírregény folytonosságának biztosítása, amely gazdasági, politikai célok támogatásáért történik.
A Dunaferr-sztori részeként elhíresült „dolomitügy” a tv2 hírregényíróinak teljes eszköztárát felvonultatva, koncentráltan, magas intenzitással jelent meg a tv2 hírműsoraiban. A hírregény főszereplője Orbán Győző kőbánya-tulajdonos-vállalkozó, aki (történetesen a miniszterelnök édesapja) beszállítói szerződésével két héten keresztül felülírta Magyarország minden egyéb hírértékkel bíró eseményét. Az adásokat rendszeresen vezető Pálffy István nyilvánvalóvá tette, hogy ez a hír a miniszterelnök személye miatt vált számukra fontossá, hiszen annak gazdasági jelentősége messze elmarad a Dunaferr-ügy gazdasági súlyától: „Van itt két ügy, különítsük el. Az egyik a közel százmilliárdos forgalmú Dunaferr, az egyik legnagyobb magyar, állami kézben lévő vállalatcsoport és -óriás ügye, a másik egy néhány száz milliós megrendelés. Van egy nagy sztori, egy kis sztori, ugye a kisebbik volna a miniszterelnök édesapja, illetve a dolomitbeszállítás ügye, amit nyilván a kormányfő mint tényező legalább beszoroz százzal vagy ezerrel, ami a két nagyságrend közötti különbség. Tehát dolomit.”
Elemzésünk során arra kerestük a választ, hogy a tv2 híradásai mennyiben közölték a nézőkkel az ügy lényegi információit, elfogulatlan tájékoztatásra törekedtek-e, megtettek-e mindent azért, hogy a néző az eseményekről valódi, külső befolyástól mentes értékítéletet alkothasson. Mindenekelőtt tekintsük át az események vázlatos menetét.
A „dolomithírregény” szereplői
A Zarándok János többségi tulajdonában álló Mészkő és Dolomit Kft.-t 1992-ben alapították. A társaság 1996-ban beszállítói szerződést kötött a Dunaferr Rt.-vel mészkőre és dolomitra, s 1999-ig a Dunaferr kizárólagos dolomit-beszállítója volt. 2000-ben a szerződést tíz évre meghosszabbították, ám erről az érintetteknek csak egy szűk körét tájékoztatták. Zarándok János ellen egyéb üzleti érdekeltségei kapcsán a győri városi ügyészség két éve visszaélés és számviteli fegyelem megsértésének vétsége ügyében vádiratot nyújtott be.
Az id. Orbán Győző többségi tulajdonában álló gánti Dolomit Kft.-t 1992. április 1-jén alapították. A cégnek további nyolc tulajdonosa van. A társaság először 1999-ben, a Dunaferr Rt. előző vezetése idején kapott beszállítói szerződést. Ugyanez a vezetés 2001. május 14-én kötötte meg Orbán Győzővel azt a szerződést, amely ütközik Zarándok János állítólagos 2000-es szerződéshosszabbításával.
Dunaferr Rt. Az egykori Dunai Vasmű, amely a spontán privatizációval 80-90 kisebb vállalatra bomlott az óriásvállalat résztevékenységei ellátására. Ezen többségükben állami tulajdonú cégek irányítására hozták létre 1992. július 1-jén a Dunaferr Rt.-t. A vállalat többségi állami tulajdon, legfőbb felügyeleti szerve az ÁPV Rt.
A Dunaferr Rt. korábbi vezetése. Vezérigazgató: Horváth István (1992–2001). Az általa vezetett menedzsment a Dunaferr Rt. vagyongazdálkodására a Horn-kormány idején saját tagjaiból létrehozta az Acél XXI. Kft.-t. A huszonegy korábbi vezető tulajdonában álló cég 1996-ban szerződést kötött a Dunaferr Rt. teljes vagyonának kezelésére, holott a cégbíróságon csak 1997-ben jegyezték be. Az Acél XXI. Kft. felügyelőbizottságának elnöke dr. Kálmán András, jelenleg Dunaújváros MSZP-s polgármestere. Az Acél XXI. Kft. tagjai a privatizációk során részesedést szereztek a leányvállalatokban, így az állami tulajdon részben magánkézbe került. A dolomitbeszállítással kapcsolatban e vezetés idején kötöttek először szerződést mind a Mészkő és Dolomit Kft.-vel, mind pedig a Dolomit Kft.-vel.
A Dunaferr Rt. új vezetése. Vezérigazgató: Tóth László (2001 tavaszától). Az irányítása alatt működő menedzsment belső vizsgálatot kezdeményezett az Acélművek Kft. és a Mészkő és Dolomit Kft. közötti szerződés meghosszabbítása ügyében. A szerződés a Dunaferr Rt.-nek példátlanul előnytelen; a tízéves futamidő indokolatlanul hosszú. Azt is vizsgálták, hová tűnt el e szerződésmódosítás, illetve hogy a Zarándok János által bemutatott, közjegyző által hitelesített fénymásolat tartalma hiteles-e. Tóth László vezérigazgató menesztette a Dunaferr Acélművek Kft. korábbi vezetését, amely nem tudott az állítólagos szerződésmódosításról, illetve arról, hogy a beszállításra egyidejűleg két szerződés volt érvényben.
A Dunaferr Acélművek Kft. a Dunaferr Rt. acélgyártással foglalkozó leányvállalata, a fent említett 90 cég egyike.
A Dunaferr Acélművek Kft. korábbi vezetése. Ügyvezető igazgató: Szabó József (2001. július 6-ig), aki egyúttal tagja az Acél XXI. Kft.-nek is. Az ő irányításának idején hosszabbították meg a vitatott szerződést a Mészkő és Dolomit Kft.-vel, noha az egykori igazgató erről nem tudott. A Dolomit Kft.-vel is a Szabó-féle vezetés kötötte meg a szerződést. Szabó azt nyilatkozta: ez Horváth István vezérigazgató (előző menedzsment) utasítására történt, Horváth István viszont úgy fogalmaz, utasítást nem adott, de célszerűnek látta, hogy Orbán Győző cégével is legyen szerződésük. Ennek okáról az alábbiakban még szó esik.
A Dunaferr Acélművek Kft. jelenlegi vezetése. Ügyvezető: Szűcs László (2001. július 6-tól). E vezetés a konfliktus kellős közepén került hivatalába, a sajtó híradásaiban nem említ kötődést az előző vezetéshez. Az új vezetés hivatalba lépése után tíz nap alatt rendezte a vitát, mindkét félnek elfogadható javaslatot tett, s ezzel 2001. július 16-án pont került az ügy végére.
Dunaferr Logisztikai Kft. A Dunaferr szállítmányozási leányvállalata. Szerepe azért fontos, mert a Mészkő és Dolomit Kft.-vel 1996-ban kötött szerződés kiköti, hogy a követ csak a Dunaferr Logisztikai Kft.-je szállíthatja Zarándok bányájából a Dunaferrhez. A valóságban azonban nem a Logisztikai Kft. végezte a szállítást, hanem alvállalkozója, az EN-Trans Kft., amelyet az acélművek korábbi vezetője, Szabó József veje irányít. Az új megállapodás értelmében a beszállítók maguk dönthetik el, hogy kivel fuvaroztatnak és mennyiért.
Dolomittörténelem
Az acélgyártáshoz szükséges mészkövet és dolomitot a Dunaferr Acélművek Kft. 1996-tól 1999-ig a Zarándok János tulajdonában lévő Mészkő és Dolomit Kft.-től vásárolta. Zarándok János évente 410 ezer tonna mészkövet és 160 ezer tonna dolomitot szállított hét bányájából, amelynek értéke eleinte 500 millió, 1998-ban azonban már évi egymilliárd forint volt. A szerződés kikötötte, hogy a követ csak a Dunaferr Logisztikai Kft. szállíthatja az általa megszabott áron. Zarándok ellenben „expedíciós díjat” számolt fel a készletezésért és a raktározásért. 1997–2000 között a Dunaferr Acélművek Kft. 300 millió forint expedíciós díjat fizetett ki a Mészkő és Dolomit Kft.-nek.
Az acélipari árak közben világszerte csökkentek. Ennek kivédéséhez a Dunaferr többszörös kísérletet tett a költségcsökkentésre a Mészkő és Dolomit Kft.-vel, azonban e próbálkozások rendre meghiúsultak. A szállítás folytonosságát biztosítani kellett, így 1999-ben a Dunaferr Acélművek Kft. vezetése (a régi vezetés) megrendelést adott a Dolomit Kőbányászati Kft.-nek is. A körzetben ez a vállalkozás volt a Mészkő és Dolomit Kft. egyetlen számottevő versenytársa. Az id. Orbán Győző többségi tulajdonában álló Dolomit Kft. 2000-ben versenytársánál tíz százalékkal olcsóbban, összesen 143 millió forint értékben szállított dolomitot.
Eközben az Acélművek Kft. akkori igazgatója, Szabó József két helyettese (Horváth Ferenc és Rokszin Zoltán) 2000-ben tíz évre meghosszabbította a Mészkő és Dolomit Kft. lejárt, a Dunaferr számára páratlanul előnytelen szerződését. A szerződésmódosítás évi 160 ezer tonnányi dolomit kizárólagos szállításához juttatta Zarándok János cégét, miközben a Dunaferrnek évente csak 100-120 ezer tonnányi dolomitra van szüksége. A szerződéshosszabbítás a kötbért a teljes mennyiség értékének hatvan százalékában (!) határozza meg. Ez a tízéves periódusra vetítve hatmilliárd forint. A szerződéshosszabbítás máig hiányzik a Dunaferr Acélművek Kft. irattárából, sőt az akkori ügyvivő, Szabó József nem is tudott a megkötéséről. Zarándok János egy közjegyző által hitelesített fénymásolat bemutatásával bizonyította a szerződéshosszabbítás létét.
A Dunaferr Rt. új vezetése 2001. július 6-án menesztette hivatalából Szabó Józsefet, és Szűcs Lászlót bízta meg a Dunaferr Acélművek Kft. vezetésével. Az új vezetés belső vizsgálatot indított az előnytelen szerződéskötés körülményeinek feltárására, és 2001. július 16-án minden fél számára elfogadható megállapodást kötött a felekkel. Az öt évre szóló szerződés szerint a mészkő száz százalékát, valamint a szükséges dolomit 33 százalékát továbbra is a Mészkő és Dolomit Kft. szállítja, a dolomit fennmaradó 67 százalékát a Dolomit Kft. biztosítja. A Dunaferr a jövőben nem fizet expedíciós költséget, a fuvarozás módját és a fuvarozócéget a beszállítók maguk választhatják. Az új megállapodás gazdaságosabb működést biztosít a veszteséges Dunaferrnek: mind a mészkőhöz, mind a dolomithoz az eddigieknél 20-25 százalékkal olcsóbban juthat hozzá.
A vizsgálat a tv2 2001. július 10. és 26. között sugárzott hírműsoraira terjedt ki (Jó reggelt, Magyarország!, Tények, Jó estét, Magyarország!). A sugárzott műsorok elemzése két szempontból történt: 1. az egyes szereplők, intézmények, személyek konkrét említései és a rájuk vonatkozó utalások számszerű elemzése; 2. az adások időrendbeli számbavétele, a tények bemutatásának, elhallgatásának és kiemelésének elemzése. Az ügy tv2-beli bemutatásának fontosabb eseményeit, fordulópontjait a sajtóból rendelkezésre álló tényanyaggal vetettük össze.
A számok beszélnek
A tartalomelemzés első, mennyiségi szakasza azt kutatta, hogy a vizsgált hírműsorok milyen módon, milyen arányban és milyen minőségben szerepeltették az ügy központi figuráit. A legtöbbet a Dolomit Kft.-t szerepeltették, a legkevesebbet pedig a Mészkő és Dolomit Kft.-t. Az első látásra meglepő eredmény megértését segíti e szereplések belső struktúrájának közelebbi vizsgálata. Egy információ megragadhatósága, megjegyezhetősége nagymértékben növelhető a megszemélyesítéssel. Egy ügy bemutatásának hosszú távú hatása jelentős mértékben azon múlik, hogy az egyes szereplők mennyiben jelentek meg a híradásokban intézményekként (cégek, kormányzat, ellenzék) és mennyiben személyekként. Az intézményeket az emberek hamarabb elfelejtik, a személyekre azonban sokáig visszaemlékeznek. Figyelemre méltó a Mészkő és Dolomit Kft. alacsony szereplési aránya, szemben Orbán Győzővel, aki név szerint szerepelt többet.
A továbbiakban az intézményjellegű, valamint a személyjellegű szerepeltetések vizsgálatára kerül sor. A Mészkő és Dolomit Kft. mint cégnév háromszor olyan gyakran fordult elő, mint a Dolomit Kft. neve. A két cég nevének hasonlósága megnehezíti különválasztásukat. A tv2 az egyik szereplőt tulajdonosa nevén, míg a másikat a cég nevén szerepelteti, aminek következtében a nézők a Dolomit Kft.-t inkább Orbán Győzőként, míg Zarándok János cégét inkább Mészkő és Dolomit Kft.-ként azonosítják.
Orbán Győző neve kimondva vagy utalás formájában többször szerepelt, mint az összes többi név együttvéve. Ennek következtében az Orbán név vagy rá vonatkozó utalás összesen négyszer annyit szerepelt a dolomitbeszállítás kapcsán, mint az összes többi név vagy azokra vonatkozó utalás.
A nevek konkrét elhangzását a rájuk vonatkozó utalásoktól különválasztva újabb szembeötlő jelenségre derül fény.
A tv2 hírműsoraiban az ügy tálalása során Orbán Győző nevénél is gyakrabban hangzott el Orbán Viktor neve, illetve a kormányfő és a miniszterelnök megjelölés. E három megnevezés azért tekinthető egy kategóriának, mert a „miniszterelnök” és „kormányfő” egyértelműen Orbán Viktort juttatja eszünkbe, míg az Orbán Viktor név is egyértelműen a miniszterelnököt, illetve kormányfőt.
Szereplők és szándékok
A Dolomit Kft. esetében hétszer gyakoribb a személyjellegű utalás, mint az intézményjellegű. Az intézményjellegű utalások között harminc alkalommal fordul elő a miniszterelnök személyével öszszekapcsoló kifejezés.
A másik legfontosabb és egyben legkevesebbszer említett szereplő a Mészkő és Dolomit Kft., amely összesen 93 alkalommal szerepelt, ebből 72-szer intézményként és csupán 21-szer személyként. Noha Zarándok János is ugyanolyan vállalkozó, mint Orbán Győző, a konkurens Dolomit Kft. tulajdonosa, e szereplő mégsem vált személyessé, köztudatba építésére mégsem fektetett akkora hangsúlyt a tv2, mint Orbán Győző nevének rögzítésére. A Mészkő és Dolomit Kft. vállalkozója, Zarándok János mindössze háromszor szerepelt saját nevén a vizsgált 16 nap során, a rá vonatkozó utalások pedig többnyire értékítéletet tartalmazó jelzős szerkezetek voltak, úgymint „pórul járt vállalkozó” vagy „hoppon maradt beszállító”. A Mészkő és Dolomit név is alig szerepelt; a cégre éppen kétszer annyi alkalommal utaltak, mint ahányszor nevét kimondták. A Mészkő és Dolomit Kft. esetében dominálnak az intézményjellegű említések, azokon belül pedig az utalások.
A Dunaferr Rt. intézményjellegű említéseinek száma 13-szorosa a tisztségviselők említésének. Míg azonban a személynevek szereplése eleve több személy között oszlik meg, s így súlytalanná válik (3 személyre jut a 11 említés), addig az intézmény típusú megjelölések több cégre vonatkoznak, de egyként szerepelnek (a Dunaferr Rt. régi és új vezérigazgatóságára, a Dunaferr Acélipari Kft. régi és új vezetésére, öszesen tehát négy eltérő igazgatóságra). Ez eleve kételyeket ébreszthet a hitelesség szempontjából, mert az amúgy is szövevényes ügy eseményeit több ponton követhetetlenné teszi.
Folytatás a holnapi számban