Koszovói luftballon

Hosszas huzavona után Belgrádban végre megszületett a döntés: a koszovói szerbeknek részt kell venniük a november 17-re kiírt tartományi választásokon. Vojiszlav Kostunica szövetségi államfő megüzente nekik: a saját érdekük, hogy ne bízzák az albánokra sorsuk irányítását. Sokak – így például a nemzetközi közösség – szemében Kostunica ezzel komoly államférfihoz illő politikai érettségről és pragmatikus gondolkodásról tett tanúbizonyságot, míg mások éppen emiatt keservesen csalódtak benne. Az utóbbiak közé elsősorban a koszovói szerbek sorolhatók, akiknek a döntés nyomán be kellett látniuk: immár Belgrád is elismeri, hogy Koszovó nem szuverén része Jugoszláviának, hanem de facto nemzetközi protektorátus, ahol a szerbek kisebbségben vannak, következésképpen bele kell törődniük a kisebbségi sorsba.
A fenti döntéssel egy időben és azzal összefüggésben november 5-én Belgrádban létrejött az egyezség a jugoszláv kormány és a koszovói nemzetközi igazgatás (UNMIK) között az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1244. számú határozatának közös végrehajtásáról. A megállapodást jugoszláv részről a lehető legnagyobb diplomáciai sikerként könyvelik el, amire tulajdonképpen meg is van minden okuk. Annak értelmében ugyanis a tartomány de jure továbbra is Jugoszlávia része marad, vagyis az albán félnek nem lesz módja arra, hogy egyoldalúan kikiáltsa a függetlenséget. Ezt az albán többség valószínűleg nehezményezni fogja, és továbbra is mindent megtesz, hogy végső célját, a Jugoszláviától való elszakadást elérje. Nebojsa Csovics, a koszovói ügyek belgrádi főkoordinátora érthető módon a megállapodás ezen elemét hangsúlyozta elsősorban. Az albán álmok meghiúsulása feletti káröröm azonban kevés koszovói szerb vezetőt hangolt jókedvre. Az ugyanazon a napon a történelmi Gracsanica kolostorban összegyűlt koszovói politikusok – a birodalmi fővárosra leginkább figyelmező „Visszatérés” párttömörülés és a Koszovói Szerb Nemzeti Tanács kivételével mindenki – ugyanis Belgrád ajánlása ellenére úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a november 17-i választásokon. A jugoszláv kormány és az UNMIK megállapodása elfogadhatatlan – szögezték le –, mert az még mindig nem nyújt elég biztonsági garanciát a koszovói szerbeknek.
Summa summarum, a novemberi választásokat akkor is nehéz lenne komolyan venni, ha valamenynyi koszovói szerb polgár elmenne szavazni, hiszen a kampányra és a képviselőjelöltek megismertetésére már alig maradt idő. Az ügyben tanúsított „nagyfokú” szerb rugalmasság azonban arra elég lehet, hogy Jugoszlávia sikerrel tárgyaljon a Párizsi Klubbal adóssága elengedéséről, illetve átütemezéséről.