Levelek Pestről és Budáról

SCHMIDT BEATRIX (Budapest): A miniszterelnök úr szerint is hosszú éveknek kell még eltelnie ahhoz, hogy a magyar állampolgárok lelkébe az elégedettség érzése költözzék, és ebben igaza lehet. Minden értelmes embernek képesnek kell lennie arra, hogy a világ dolgait megismerje és értékelje, sőt adott esetben pozitívan értékelje. Én, mint Pest-Buda polgára ezt teszem a Magyar Nemzet nem régóta jelentkező napi mellékletével kapcsolatban. Minden polgártársam nevében köszönöm ezt az értékes, érdekes és informatív lapmellékletet, melyhez a Magyar Nemzet minden munkatársának kitartást és sok sikert kívánok!
*
KÖRÖMI TERÉZ (Budapest): A Magyar Nemzet 2001. október 8-i számának 24. oldalán a Szent István park című cikkével kapcsolatban szeretném megjegyezni: Rakovszki Ivánt (született Budapesten 1885. febr. 5-én, elhunyt a Szolnok megyei Jászapátiban 1960. szept. 9-én) a parképítő politikust 1941. ápr. 28-án kinevezték a közigazgatási bíróság elnökének, és e minőségében a felsőház tagja lett. Bírósági elnöki székfoglaló beszédében erős bírálatban részesítette a náci szellemű és német zsoldban álló személyek bomlasztó tevékenységét. 1944. október 15-én este 11 óra után a német követségen folytatott, valamint Horthy kormányzóval történt megbeszélés után Lakatos Géza miniszterelnök, Hennyey Gusztáv vezérezredes, külügyminiszter, Rakovszki Iván kultuszminiszter, Schell Péter belügyminiszter (1945-ben emigrált) tanácskozásra ültek össze. Megállapították, hogy reggelre várható a németek támadása a Vár ellen. A miniszterek mindenáron meg akarták akadályozni, hogy Budapest utcáin vér folyjék, és a főváros elpusztuljon.
Elhatározták, hogy a kormány lemond, és a kormányzó a német követet hatalmazza fel, hogy az jelölje ki a magyar kormányt. Ezt a megoldást azért választották, mert biztosra vették, hogy a kormányzó nem hajlandó Szálasi Ferencet kormányalakítással megbízni, viszont az erőszakos fellépés minden percben várható.
Rakovszki Ivánt 1944. október 16-án egy Gestapo-tiszt és Vajna Gábor (kivégezték 1946. március 12-én) új belügyminiszter a Várban letartóztatta, és délután a Fő utcai börtönbe szállították. Mint volt minisztert 1951-ben kitelepítették embertelen körülmények közé Szolnok megyébe, és ott is halt meg. Nem engedték meg, hogy visszatérjen Budapestre. A 60-as, 70-es évek elején a sajtóban megjelent egy cikk az újságban, melynek írója kérte, hogy a XIII. kerületi Szent István park nevét változtassák át egy általa megnevezett kommunista nevére.
Hála istennek, ezt még a Kádár-rendszer sem merte megtenni. Nem tudom, hogy Rakovszki Ivánt, aki kiállt az üldözöttekért, akit a Gestapo börtönbe hurcolt, Rákosi Mátyás kitelepített embertelen körülmények közé, és még 1960-ban sem telepedhetett le Budapesten, rehabilitálták-e?
*
CAPREZ LÁSZLÓ (Svájc): Nagy érdeklődéssel olvastam október 30-án Haraszti Gyula Társasház helyett téglahalmaz című cikkét. Magamról annyit, hogy 1996-ban én is vettem egy lakást ötvenezer svájci frankért. Mivel svájci állampolgár vagyok, külön engedélyeket is kellett kérnem, hogy lakástulajdont kaphassak Magyarországon. Időközben rengeteg pénzt és fáradságot öltem a házba, de eredmény nélkül. Amikor a lakást megvettem 1996-ban, akkor a XIII. kerületi önkormányzat már tudta, hogy a beruházó Mátra&Bükk Kft. anyagi gondokkal küzd. Felügyeleti szerv hiányában az önkormányzatnak kötelessége lett volna a vevőket figyelmeztetni. Ez nem történt meg. Rajtam kívül sok külföldi is beruházott. A kerületnek sajnos nem volt joga megengedni, hogy a cég kössön velünk szerződést. A Fővárosi Bíróság meghozott ítéletében is leszögezte, hogy a telek tulajdonosa a XIII. kerület volt, tehát egyedül az önkormányzat rendelkezhetett volna felőle. Sajnos ez a tény igen rossz fényt vet a magyar hivatalokra. Volt „szerencsém” például Sinka József XIII. kerületi jegyzővel néhányszor telefonon elbeszélgetnem, és volt köztünk néhány levélváltás is. Hajmeresztő tudatlansággal találkoztam, pedig állítólag egy közgazdászról van szó. (Csak tudnám, hogy melyik egyetem tüntette ki?) Alapvető jogi és pénzügyi összefüggéseket sem lát, és olyan kioktató módon beszél, mintha professzor lenne a zürichi egyetemen. Budapesten két évvel ezelőtt beszélgettem a jegyző munkatársnőjével, Dorogi Gabriella alpolgármesterrel is. Olyan érzésem volt, mintha egy pártirodában ülnék. Teljesen kiszolgáltatva éreztem magam. Pimasz, kioktató és tartalmatlan megjegyzéseket kellett lenyelnem. Molnár Bélát, az ügyben a vevők mellett felszólaló ellenzéki képviselőt pedig azzal támadta, hogy a külföldieket védi. Dorogi asszony sem sokat értett meg a piaci mechanizmusokból. Nem tudja ugyanis, hogy a tőke országból való kifolyásával növekszik az állami mérleg hiánya, csökken a beruházási ráta, és ezzel rosszabbodnak az ország jövőbeni kilátásai; a külföldiellenes hangvétel pedig egyenesen botrányos.
*
IVÁDY PÉTER (Budapest): Szeretném felhívni a figyelmüket a Pest-Buda melléklet november 8-án a 24. oldalon megjelent Szepesi Attila Johannes Regiomontanus Mátyás király csillagásza című cikkének néhány pontatlanságára.
1. Ami megjelent: „A poroszországi Königsbergben született, és eredeti neve Johann Müller volt…” Regiomontanus azonban a „frank” Königsbergben (ma Bajorország része) született, amely tulajdonképpen türingiai enkláve volt. Valószínűleg az téveszthette meg az írót, hogy az egykori Poroszország fővárosát inkább ismerik, mint ezt a kis városkát.
2. Ami megjelent: „A római Pantheonban temették el.” A Hartmann Schedel-féle Weltchronik (1493) ezzel szemben a római Campo Santo Teutonicot adja meg, amely német temető a Szent Péter-bazilika szomszédságában volt. Ma már sírhelyét sem ismerik.
*
KLEBELSBERG ÉVA (Budapest): Nagyon tetszett Végh Alpár Sándor október 31-i jegyzete a halott asszonyokról. Nem csak azért, mert igaz. Persze egyidejűleg nagyon szomorú is. Hiszen helyettünk illetékes urak és elvtársak már intézkedtek, és egymást szerető embereket csak azért, mert híres lett egyikőjük, szétválasztottak holtukban. A cikk szemlélete nagyon szimpatikus. Nagy érték mai világunkban a szolidaritás, különösen a másik nem védelmében.

Kedves Olvasók!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74., e-mail: [email protected]