Liszt-, Jókai-, Lehár-kéziratok

Nem is hinnénk, mennyi érdekesség bukkan fel egy autográfárverésen a bécsi Dorotheumban, akár magyar vonatkozásban is. A közelmúltban egy ilyen aukción például a katalógus címoldalára is felkerült Sztáray Mária grófnőnek, Mária Terézia egykori társalkodónőjének imakönyvbe való szentképgyűjteménye, amelyet 1766–1777 között kapott emlékül a császárnő lányaitól és menyeitől, saját kezű ajánlásaik kíséretében.

Számunkra különösen a Patrona Hungariae alakja kedves – fején a magyar koronával, Maria Josepha főhercegnő soraival –, a történészek viszont főleg a tragikus sorsú Marie-Antoinette autogramját tartják értékesnek. A tételt eleve sokra – 80 ezer schillingre – értékelték a Dorotheum szakértői, ám végül 100 ezerre verték fel az árát a licitáláson. Zsadányi Almássy Antónia grófnő Carolina Augustától kapott csillagkeresztes levele 1800 schilling kikiáltási árán kelt el. A zágrábi dóm főpapjának I. Ferdinánd császártól származó díszdiplomája, amelyet Reviczky Ádám gróf ellenjegyzett, a licit során ezerről 1200 schillingre ment fel. Az I. Ferenc császár által utódja, Ferdinánd számára 1830-ban kiállított kinevezés ezer schilling kikiáltási és leütési áron kelt el. I. Ferenc József magyar nyelven küldte országgyűlési meghívóit Pallavicini őrgrófnak, báró Inkey Nándornak és dr. Tomassich Miklósnak (háromezer schillingért keltek el), és Budapesten diktálta két, egész oldalas levelét Windisch-Grätz Lajos hercegnek az esedékes galíciai lovassági hadgyakorlatokról (a licit során 7500-nál szólalt meg a csengő). Nem kelt el egy bőrbe kötött emlékkönyv az osztrák császári ház és a nemzetközi arisztokrácia tagjainak aláírásával az 1897–1908 közötti periódusból – többek között Erdődy-, Széchényi-, Esterházy-, Andrássy-szignókkal –, 12 ezer schillinget is megadtak viszont egy 1880-as marienbadi vendégkönyvért, amelyben azonos vagy hasonló nevek szerepeltek.
A történelmi famíliák és a nemesi címek magaslatából polgári vizekre evezve, a „bohémélet” képviselőinek kategóriájában még színesebb volt a kínálat. Nemzetközi hírű és rangú hazánkfia, Liszt Ferenc körülrajongott sztár volt szerte Európában a maga korában. Nimbusza manapság sem csökkent, legalábbis ezt igazolja egy dátum és helységnév nélküli, háromsoros ajánlása egy kéziratoldalon, aláírásával hitelesítve, amelynek árát ezerről majdnem a négyszeresére verték fel: végül 3800 schillingért kelt el. Az Osztrák–Magyar Monarchia nem kevésbé népszerű operettkirálya, Lehár Ferenc dirigensi pózban „ajánlotta magát” egy sorozatban forgalmazott postai képes levelezőlapon, amelyet egyik daljátékának műsorfüzetével együtt értékesítettek. A könnyedebb műfaj ára eleve mérsékeltebb volt (700 schilling), de ezerszázat is megért valakinek. A Dorotheum szakértői szerint is nagyon ritkának számított az a vaskos, körülbelül 440 oldalas kéziratköteg, amely csak a vége felé volt kissé hiányos és a nagy magyar romantikus regényíró, Jókai Mór 1882-ben Budapesten megjelent Szeretve mind a vérpadig című könyvének eredeti, saját kezű fogalmazványa. Az irodalomtörténeti csemegét 50 ezer schillingért kínálták a katalógusban és az előzetes kiállításon, ám végül sokkal tekintélyesebb summát, 65 ezer schillinget fizettek érte.
A különlegességek között említhetjük végül gróf Esterházy Miklós temetési címerét (5000 schilling), amely nem keltett érdeklődést, s nem kelt el a bécsi Staatsopernek a hatvanas évek elejéről származó műsorfüzete sem, pedig olyan világhírű énekesek szerepeltek benne, mint a magyar Kónya Sándor (800 ATS). A k. u. k.-hadsereg egyenruhás prototípusait figurázta ki karikatúráiban Hasek Svejkjének módjára az első világháború előtti békés, „boldog időkben” a Hachla Tibor és Irén szerzőpáros; hét, tollrajzzal körvonalazott akvarelljük a kikiáltási árán kelt el (háromezerért). A száz híres focista (köztük Franz Beckenbauer és Nyilasi Tibor) autogramkártyája – amelyeket ezer schillingért kínáltak – viszont visszamaradt.