Marad Schröder és a koalíció

Hivatalában marad Gerhard Schröder és a szociáldemokrata/Zöldek koalíciós kormány. A német parlament tagjai – minimális fölénnyel – bizalmat szavaztak a kancellárnak, aki a „bizalmi kérdést” összekötötte a hadsereg bevetésének engedélyezésével a nemzetközi terrorizmusellenes harcban, eleget téve az Egyesült Államok kívánságának.

A plénum 666 tagja közül 334-nek kellett igennel szavaznia ahhoz, hogy az SPD/Zöldek-szövetség túljusson 1998-ban kezdődő kormányzati ciklusának mélypontján.
Gerhard Schröder hazárdjátékra vállalkozott, amikor – látva a koalíciós pártok soraiban megnyilvánuló elutasító magatartást a Bundeswehr afganisztáni bevetéséről – úgy határozott, hogy saját pozíciójának megerősítése céljából válasz elé állítja az ingadozókat. A kancellár magas fokú rizikóvállalása kifizetődött: 336 szavazattal 326 ellenében továbbra is a Schröder-kormány irányíthatja az országot. A kormányfő politikai sorsa cérnaszálon függött, a Zöldek között nyolc képviselő hajlott arra, hogy nemmel szavazzon, elutasítva a Bundeswehr bevonását a NATO-határokon kívüli harci cselekményekbe. Amíg az SPD-nek sikerült időben rábírni (rákényszeríteni?) húsz képviselőjét arra, hogy személyi lelkiismeretével ellentében foglaljon állást, addig a Zöldek csak az ülés előtti pillanatokban jutottak kompromisszumos megoldáshoz: a nyolc elutasító szavazatot jelző képviselő közül négyet sikerült rábírni arra, hogy megmentse a koalíciós kormányt. Schröder sikerét Guido Westerwelle – a liberális FDP elnöke – kínos pártpolitikai megoldásnak minősítette, és azon meggyőződésének adott hangot, hogy 2002 őszén – a szövetségi választásokon – az ökológiai párt nem jut túl az ötszázalékos határon, és ezzel befejeződik az SPD és a Zöldek „házassága” is.
A liberálisok és a kereszténydemokraták támogatták volna a Bundeswehrre vonatkozó kormányjavaslatot, de megtagadták igenlő szavazataikat a kancellárra vonatkozó bizalmi kérdésben. „Schröder megvonta tőlünk a lehetőséget, hogy kiálljunk katonáink mellett, a pártfegyelem győzedelmeskedett, amikor sikerült húsz SPD-képviselőt rábírni arra, hogy feladja meggyőződését. Ennek az elkendőző politikának 2002 szeptemberében biztosan vége lesz” – hangoztatta Angela Merkel, a CDU elnöke.
Gerhard Schröder természetesen kifejezte elégedettségét, hogy tovább munkálkodhat az ország érdekeiért, és hozzátette: „Ha komollyá válik a helyzet, áll a koalíció.”
A szavazást szenvedélyes, de magas színvonalú parlamenti vita előzte meg, kifejezésve, hogy a képviselők tisztában vannak feladatuk jelentőségével.