Neves halottainkról is mesél a farkasréti sírkert

Halottak napja tájékán fokozott figyelem irányul temetőinkre. De vajon az, aki csak ilyenkor látogat ki a sírkertekbe mit tud mondjuk Buda egyik ékességéről, a Farkasréti temetőről mint tájról és mint sétára alkalmas, gyönyörű parkról?

Farkasrét és Farkasvölgy a XII. kerület olyan tájegységei, ahol egykor királyaink vadászhattak akár farkasokra is, és bőven termett a farkas-fagyalma – ezekre utal a német Wolfstal és az 1847-ben kapott magyar nevük is. Aztán a XVII–XVIII. században szőlőket és gyümölcsösöket telepítettek e vidékre, mígnem a XIX. század végére, amikorra a terjeszkedő Buda korábbi temetői beteltek, kívülebb eső, új hely után kellett nézni. Telekvásárlások után így nyílt meg 1894-ben az Új temető, 59 hold területen, (amelyből öt holdat átengedtek az izraelita hitközségnek), és amikor ez is betelni látszott, 1924-ben hozzácsatolták a mai felső temetőrészt; így ma 72 holdon terül el a Farkasréti temető. A megközelítőleg negyvenezer sírhelyen több mint kétszázezren nyugszanak a kőris-, vadgesztenye-, juhar- és hársfák alatt.
Ha jó az idő, akkor érdemes „csak úgy” sétálgatni is a jó levegőn, mert szinte minden parcella új látnivalókat, hangulatokat kínál.

Farkasrét ugyanis hatalmas szabadtéri szobortárlat, ahol száz év legjobb magyar alkotói állítanak ki, köztük (a teljesség igénye nélkül) Borsos Miklós, Bory Jenő, Búza Barna, Eősze András, Fekete Tamás, Grantner Jenő, Horvay János, Istók János, Kampfl József, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Melocco Miklós, Pátzay Pál, Sidló Ferenc, Szervátiusz Tibor, Varga Imre, Vilt Tibor.
Milyen jó érzés rábukkanni az ismerős nevekre, felidézni a színészek, írók, muzsikusok, tudósok, képzőművészek emlékét, akár tudatosan keressük őket, akár véletlenül akadnak utunkba.
Vannak koncentráltabb temetkezési helyek, így például sokan látogatják meg a 25-ös művészparcellát és környékét, ahol sok egykori kedvencünket lehet felkeresni: Béres Ferencet, Déri Jánost, Devecseri Gábort, Ferencsik Jánost, Honthy Hannát, Jákó Verát, Kodály Zoltánt, Kovács Margitot, Mensáros Lászlót, Nagy Lászlót, Örkény Istvánt, Páger Antalt, Ranódy Lászlót, Rátonyi Róbertet, Ruttkai Évát, Róna Viktort, Sárdy Jánost, Simándy Józsefet, Szécsi Pált és a többieket.
Vannak, akik haláluk után „jöttek haza”: Bartók Béla, Jászi Oszkár, Kabos Gyula, Karády Katalin, Solti György, Amerigo Tot – rájuk emlékezni is sokan megállnak egy-egy percre.