Rigójancsi, kugler – nosztalgia a Gerbeaud-ban

A 143 éve létrejött Gerbeaud cukrászda idén második alkalommal rendezi meg a novemberi nosztalgiahónapot. Ennek jegyében most a gazdag, összesen 400 recepttel rendelkező patinás cukrászat tizenkét hagyományos édességet kínál a nosztalgiázni vágyóknak. Az akció ideje alatt a tucatnyi édesség fél áron és egy – naponta más-más – sütemény 143 Ft-os, jelképes összegért fogyasztható a Gerbeaud-ban.

Ez a gesztus elsősorban a hazai közönségnek szól, azoknak, akik nem csupán a nagy hírű ízekre kíváncsiak, de egy csepp század eleji hangulatra is vágynak. A nosztalgiapult mellett egy idei cukrászversenyen díjnyertes, talpig cukorból készült „eladó kisasszony” kínálja a búrkifliket, almás és meggyes blundeleket, mandulás lepényeket és a likőrös desszerteket. A Gerbeaud-legenda azonban legalább annyira meseszerű, mint maga a különleges hangulatot árasztó cukrászda. és olyan keserédes, mint egy jófajta trüffeltorta.
A XVIII. század végén is belvárosnak számító mai Vörösmarty téren, a majdani Gerbeaud helyén 80 éven át állt a Harmincad-vámház épülete. Már 1858-at írunk, amikor a soproni cukrászcsalád harmadik gyermeke, a tanulóévei alatt tizenegy külföldi nagyvárost megjárt jó hírű cukrász, Kugler Henrik megalapítja első cukrászdáját, nem messze innen, a mai József nádor téren. Híre rövid idő alatt messze szárnyal. Az ekkor rendkívül népszerű kínai és orosz teák mellé kínált különleges teasüteményeiről és a Pesten legjobbnak számító fagylaltjáról híres cukrászda teraszán lehet először fogyasztani ezeket a különlegességeket. Számtalan újítása mellett bevezeti a süteménycsomagolást, a dekoratív, általa tervezett kis dobozkákban, amellyel tovább növeli forgalmát. A különleges ízek mellett azonban a párizsi könnyed hangulatot is sikerült becsempésznie üzletébe. Éppen ezzel egy időben bontják le a feleslegessé vált Harmincad-vám épületét, és készül el itt Hild József tervei alapján a Magyar Kereskedelmi Bank háza, amelynek egy kis földszinti részében nyitja meg híres – a kor egyik legnépszerűbb irodalmi, politikai találkozóhelyévé vált – kávéházát Privorszky.
Amikor Privorszky 1870-ben a Duna-partra költözik, Kugler jó érzékkel csap le a kiváló helyre, ezzel még ismertebbé téve nevét. A Kugler cukrászdában egymás kezébe adják a kilincset a főúri vendégek. A magyar édességgyártók céhe vezetőjévé választja Kuglert, és nemzetközi hírének köszönhetően a cukrászok állandó párizsi kiállításának zsűritagja is lesz.
Egy nagy gondja van csupán, nincs utódja, akinek átadhatná a cégbirodalmat. Egyik párizsi látogatásakor, 1882-ben mutatnak be neki egy ígéretes ifjú tehetséget, Gerbeaud Emilt, aki olyannyira elnyeri tetszését, hogy meghívja magához, rövidesen üzlettársává választja, 1884-től pedig átadja neki az üzemeltetést. Az új tulajdonos elődje nyomdokain haladva folytatja munkáját, csak apróságokon változtat, tovább növeli például a választékot, süteményeit talán kevésbé édesíti és a jól csengő nevet is részben meghagyja. Az üzlet neve Gerbeaud lesz. A Vörösmarty (ekkor még Gizella) téri bolt sikerének köszönhetően rövidesen újabb cukrászdákat nyit a fővárosban, a ma már szintén patinás Lukács és Művész cukrászdákat, és csokoládégyárakat is üzemeltetni kezd Pesten és Fiumében is. Amikor 1910-ben sikerül megvásárolnia a teljes épületet, a felújításkor Darilek Henrik cseh belsőépítész segítségével az üzletbelsőt átalakítva nyeri el mai formáját. A belső dekorálásánál többféle nemes faanyagot, márványt és bronzot is felhasználnak, a mennyezetet XIV. Lajos korabeli rokokó mintázatú stukkókkal díszítik, a csillárok, falikarok Mária Terézia korabeliek, a Kuglernél már meglévő csavart lábú francia asztalok mellé pedig szecessziós asztalok kerülnek.
A megújult külső új koncepciót is hoz: a majd kétszer akkora üzlet árait kiváló üzleti érzékkel a felére csökkenti a Gerbeaud, még nagyobb vendégkört vonz ezáltal. A nagy cukrász a Tanácsköztársaság alatt itt randalírozóktól visszaszerezve üzletét, a legenda szerint másnap, 1919. november nyolcadikán, csendesen elszenderedik – örökre. Ezután felesége, Ramseyer Eszter 1940-ben bekövetkezett haláláig vezeti az üzletet. Halálakor a kortársak sajnálattal jegyzik meg: „Nem ül ott többé tejszínhab-fehér hajával, selyemruhájában a kassza mögött, hogy ellenőrizze, szabályszerű és ízléses-e a habos kávé a nemes porceláncsészében és hogy eléggé ragyog-e az ezüsttálca a csokoládé alatt.” A negyvenes évek végéig, az 1948-as államosításig az öt Gerbeaud lány irányítja tovább az üzletet.
A kisajátítás után külföldre távozva azonnal megvonják a névhasználatot, így a nagynevű cukrászda Vörösmartyként folytatja pályafutását. A százéves Gerbeaud-évforduló kapcsán azonban a még élő, utolsó Gerbeaud lány, Ilona visszaadja a névhasználatot. Alig több mint tíz év múlva egy német üzletember, Erwin Müller kezébe kerül a cukrászda, és építész testvére segítségével felújítják az egész épületet, amely során belseje ismét elnyeri régi pompáját, az 1910-es éveket idéző állapotot. Számos nagy politikus, művész és világhírű személyiség nevét rejti a Gerbeaud-vendégkönyv. Megfordult itt többek között Erzsébet királynétól kezdve Deák Ferenc, Liszt Ferenc, György és Edward angol királyok, Josephine Baker, a közelmúltból Diana hercegnő, Beatrix holland és Erzsébet angol királynők, Franz Vranitzky egykori osztrák kancellár, Vaclav Havel cseh kormányfő, a sztárok közül Madonna, Ralph Finnes, Melanie Griffith és Antonio Banderas is.