A vád szerint a 19 éves fiatalember 1998. április 1-jén az iskolából egyedül hazatérő 11 éves Zsófiát követte, majd a lakásba bejutva rátámadt. Többször megütötte, leteperte, a keze ügyébe került cserépszoborral leütötte, majd a gyermek torkát késsel háromszor átvágta. Tánczos Gábor maga jelentkezett az ügyben tanúként a rendőrségen, de 1998. április 21-én már gyanúsítottként hallgatták ki. A nyomozás kezdeti szakaszában többször beismerte tettét, majd visszavonta vallomását. Ezt azzal magyarázta a védelem, hogy kényszervallatás történt.
Az elsőfokú bíróság mindkétszer túlnyomórészt azokra a vegyész szakértői véleményekre alapította a bűnösséget kimondó ítéletét, amelyek szerint számos mikronyom-kereszteződés állapítható meg a vádlott ruházata, illetve a gyilkosság helyszíne és a kislány ruházata között. Ezt a bizonyítékot támadta a tegnapi tárgyaláson is a védelem olyan általa felkért eseti szakértő véleménye alapján, amely szerint a mikroszkopikus anyagdarabkák a nyomozás során is „vándorolhattak”, például akkor, amikor a szakértői intézetbe szállították és kicsomagolták a bűnjeleket.
A védelem a szakértői ellentmondások tisztázása érdekében indítványozta, hogy a következő tárgyalásra idézzék meg az általa felkért eseti szakértőt, ám a bíróság ennek nem adott helyt. Annak viszont igen, hogy Somos Zoltán védő jövő kedden mondja el védőbeszédét.
„Ez legyen világos mindenkinek”: Marco Rossi figyelmeztette a bloggereket
