Többet ülnének

Jobb híján megint avégett duzzog a tudományos baloldal, miért csak háromhetente ül össze a magyar parlament, amikor ülésezhetne megállás nélkül is, pirkadattól napszálltáig, újév napjától szilveszterig. Egyszer egyébként már kidühöngte magát ezen az elkeseredett ellenzék: ami szócsövük csak létezik – ez elég sok –, mind a kormánypártokat szidta, diktatúrát, szellemi terrort emlegetett, Orbán Viktort meg egyenesen az ifjú Bonapartéhoz hasonlította, aki ugyanígy kezdte annak idején, míg Szent Ilona szigetére nem szállította a brit flotta különfregattja.

A Kovács–Kuncze-páros szerint a kormányoldal így kívánja kiiktatni a parlamentet a kabinet munkájának ellenőrzéséből. Ott áll a szegény MSZP–SZDSZ-csapat a Kossuth téren, csak úgy duzzad bennük a vágy, hogy ellenőrizhessenek. Zárva a nagy ülésterem, rajta a felirat: „Szünet”.
Érzékenyebb lelkű baloldali politikus könnyezve gondol a régi szép időkre, amikor még naponta ott üldögélt a plenáris ülésen harminc-negyven ember, ki szunyókált, ki újságot olvasott, ki az orrát turkálta. Törvény persze akkor sem született több, de valahogy hangulatuk volt azoknak az álmos, jámbor ordítozásoknak, amit ha megunt az ember, hát fogta magát, és ő is elment – mint a többiek – a maga igazgatótanácsába, felügyelőbizottságába egy kis pénzt keresni, jusson a hó végére is.
Erre most mi van? Szoros, passzentos plenáris ülések, feszes napirendek. Mószerolásra, szülők emlegetésére szinte alig van idő, hogy a büfébeli kvaterkázásról ne beszéljünk. Itt a világ vége! Ha így haladunk, a végén még a választókörzetébe is kénytelen lesz ellátogatni a szerencsétlen képviselő, élő, kétkezi emberekkel beszélget majd nagy unalmában, netán az ülésekre is fel fog készülni, elolvassa a törvényjavaslat írásos anyagát. Talán még arra is jut ideje, hogy odahaza piszkáljon orrot, fület, zápfogat…