Afganisztáni csodavárás

Üdítően nyugodt hatalomváltásként jellemezték megfigyelők Hamid Karzai és kormánya minapi beiktatását. Huszonhárom esztendei háborúskodás, etnikai és vallási villongások, valamint gazdasági összeomlás után már ez is csodaszámba megy Afganisztánban.
Csodák pedig nincsenek – sugallja ugyanakkor az új kormányfő minapi interjúja. Hamid Karzainak láthatólag nincsenek illúziói a kabinet előtt tornyosuló nehézségekkel kapcsolatban. Semmi kétség, hogy az elkövetkezendő hónapok legégetőbb feladata a biztonság és a polgári közigazgatás kiépítése, valamint az újjáépítés beindítása lesz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az átmeneti afgán kormányban külön miniszteri poszt jutott a vidékfejlesztésre, a várostervezésre, az újjáépítésre, valamint a menekültek visszatelepítésére. Arról nem is beszélve, hogy önálló minisztérium foglalkozik majd a hadirokkantak támogatásával! Beiktatási beszédében Karzai máskülönben egyik legfontosabb feladatának nevezte a női egyenjogúság szavatolását. Ennek egyik bizonyítékaként – és nem utolsósorban nemzetközi nyomásra – a kormányban két hölgy is helyet kapott. Sőt mi több: a „nőügyeknek” külön miniszériumot emeltek, amelyet miniszterelnök-helyettesi rangban az egykori orvosnő, Zima Zamar igazgat majd.
Az újdonsült afganisztáni politikacsinálók azonban tisztában vannak azzal, hogy Afganisztán talpra állítása külföldi segítség, nemzetközi összefogás nélkül bizony nem megy. Már csak azért sem, mivel a kabinetnek nem csak az ezer sebből vérző országot kell újra működésbe hoznia, de minden igyekezetével azon kell lennie, hogy elejét vegye az egymással rivalizáló etnikai és vallási csoportosulások közötti újabb összetűzéseknek. Elégedetlenkedőkből pedig nincs hiány! A népesség relatív többségét kitevő pastuk – habár ők adták az átmeneti kormány fejét – meglehetősen elégedetlenek a kormányzati pozíciók elosztásával. Akárcsak az üzbégek, ám közülük a legfőbb hangadót, Abdul Rasid Dosztum hadurat sikerült az új kormányfőnek időközben egy védelmi miniszterhelyettesi poszttal „leszerelnie”. Az üzbégek haragját leginkább az váltotta ki, hogy a kulcsfontosságú posztokat a tádzsikok kapták: Mohamed Fáhim a védelmi, Abdullah Abdullah a külügyi, Junisz Kanuni pedig a belügyi tárcát foglalhatta el. (Elemzők szerint a tádzsik triumvirátus cseppet sem meglepő kinevezése egyben tisztelgés a szeptember elején meggyilkolt Ahmed Sah Maszúd tádzsik hadúr előtt.)
A fanyalgók szerint egyébként már az is csoda lesz, ha a meglehetősen sokszínű kabinet eredményesen együtt tud dolgozni az előttük álló fél évben, ám azt még a leginkább borúlátók is elismerik, hogy Hamid Karzai kinevezése jó választás volt. A pastu származású politikus már korábban is bizonyította, hogy az üzbég és tádzsik csoportokkal remekül tud kooperálni. Kinevezését a nemzetközi közösség egyértelműen támogatta, de személye tekintélyt élvez a legtöbb afganisztáni törzsi vezető körében is. S erre bizony szüksége is lesz, hiszen az egymásra acsargó helyi hadurakkal és kiskirályokkal ellentétben Karzai – egyelőre – nem rendelkezik önálló védelmi erővel. Dosztum kinevezésével egy időben a kormányfő közölte, hogy döntésével megtette az első lépést az egységes nemzeti hadsereg megteremtése felé. Ő is tisztában van ugyanis azzal, hogy – átmeneti kormány ide, nemzetközi támogatás oda – önálló hadsereg híján nem jut egyről a kettőre. Afganisztánban ugyanis a jelek szerint még mindig annak az érvei a meggyőzőbbek, akinek a legütőképesebb hadserege van.