MAGÁNRENDELŐ

Kamu Kaze japán fiatalember már egy éve élt hazánkban. A nyelvünket alig beszélő férfi magyar barátnőjét, Katát látogatta meg, aki a János-hegyi kilátóról lefelé vezető erdei út mentén dolgozik cukorkaárusként. Amikor a hölgy a fölötte feszülő napernyőt igazgatta, barátja, Kamu észrevette, hogy egy gyanús külsejű alak elcsent egy pilótakekszes csomagot kedvese pultjáról.
A japán férfi azonnal a rendőrökhöz szaladt, és heves gesztusok kíséretében adta elő a sajnálatos történetet. Igen ám, de nem ismerve az egyenruhákat, éppen két katonát szólított meg, két repülőtisztet, akik persze egy szót sem értettek a tört magyarból. Udvariasan visszakérdeztek:
– Mit akar, uram?
– Kata pult állni és… – magyarázta barátnője esetét türelmetlen kiabálással a japán.
– Ne ordítson már! – próbálta lehiggasztani emberünket az egyik katona.
Az akcentussal küszködő Kamu még hangosabban folytatta:
– Megy a idő! Kata pult állni…
– Ne üvöltözzön itt nekem, azt mondja meg, hogy mit akar!
– Kata pult állni…
– Miért akar maga katapultálni? Mi maga, pilóta?
– Igen, igen, pilota eltűnni, amikor Kata pult állni… – üvöltötte most már torkaszakadtából a japán. A két repülős egymásra nézett:
– Mit tegyünk? Ez mindenáron katapultálni akar.
– Gyere! Ne várni! – hörgött magából kivetkőzve Kamu.
– És mondja, uram, hogyan… – próbált érdeklődni a másik tiszt megrökönyödve.
– Hogyan, hogyan! Mindegy! – folytatta a japán, és a lejtős út irányába mutogatott, ahol Kata árulta portékáit.
– Ahol lejtő, ernyő, Kata pult állni…
– Jó, jó, hagyja már abba! Maradjon csendben és jöjjön. Kamut karon ragadta a két katona, és megsajnálva a szegény bogaras turistát, akinek nem akarták elrontani a nyári vakációját, beültették egy dzsipbe, majd elvitték a katonai repülőtérre. Berakták egy vadászgépbe, és kétezer méter magasról kilőtték a levegőbe egy ejtőernyővel a hátán. Kamu Kaze persze nem tudta kinyitni az ernyőt, mert soha nem volt dolga vele. Valahol a János-hegyen, az erdő mellett landolt. Napok múlva a kirándulók mesélték Katának a szörnyű esetet, hogy egy ember az égből beleesett egy hulladékgyűjtő konténerbe, de Katát nem érdekelte a dolog, mert könnyes szemmel azon rágódott, hogy milyen hűtlenek a japán fiúk, szó nélkül otthagyják a magyar lányokat, pedig még esküvőt is ígért az a szemét.

MESE GYEREKEKNEK
Nehéztüzérségi ágyúnaszád

Volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren, az Üveghegyen, a Kristálymezőkön és az Ezüstfolyón is túl, ahol a mesebeli kismalac is túr, a hófehér habfelhők alatt, ahol régen még süvítő forgószelek jártak, és a gyémánt nap aranyküllőket feszített az égre, ahol minden kismadár kívülről fújta a hajnali erdők ébresztő dalát, túl a zordon sziklákon és a mesebeli feneketlen szakadék homályos mélységein, az Árgyélus királyfi kőkastélyán is túl, ahol a zöldellő rétek pázsittakaróján és a lankás hullámdombok bársonyszőnyegén hancúrozott az angyalok mezítlábas nevetése, túl a kifogyhatatlan források csillogó vízsugarain, a semmibe hívogató lápmocsár ingoványos iszapfoltjain, az örökkévalóság csillagmintás gömbmennyezetén és a purgatórium pokoltüzének ugráló lángszarvain, a haragos tűzhányók elsőszülött édenszigetein pompázó érintetlen lombkoronákon is túl, volt egyszer egy nehéztüzérségi ágyúnaszád.