Mint oldott kéve

Széthull főpolgármesterünk személyisége… Tudom, a tárgy méltatlan, hogy Tompa Mihály gyönyörű versének akár csak fél sorát is idézzem, de még egy kicsit emelkedett, ünnepi hangulatban vagyok, ezért Demszky Gábor legújabb szélsőballépését sem szeretném minden empátia nélkül minősíteni. A főpolgármester regnálása tizenegy esztendeje alatt követett el botorságokat, hozott rossz, kártékony döntéseket, de most, a Fehér Karácsony című rendezvény betiltásával mindent felülmúlt: nyíltan megtagadta mindazt, amit (állítólag) ifjú kora óta képviselt. A Petőfi Csarnokban tervezett koncert cenzúrázásában nem az eljárás törvénytelensége a megdöbbentő. Akik döntési helyzetben vannak, olykor rákényszerülnek, hogy a közjó érdekében figyelmen kívül hagyják a törvény betűjét. Nem példamutató eljárás, ám, ha igazodnak a törvény, a jogállamiság szelleméhez, akkor a társadalom nem rója fel súlyos bűnként. De egy koncertet, mindenféle homályos feltételezések és éles előítéletek alapján betiltani, oly cselekedet, ami a törvény betűjének és szellemének is ellentmond. Demszky esetében még ennél is súlyosabb, hogy saját, liberális elveit taposta meg. Hol van a fennen hirdetett szabadelvűség, tolerancia, az eszmék szabad áramlásának biztosított széles út, a polgár egyéni ízlésére, értékrendjére bízott választás, mesterséges korlátok nélküli szabadsága? Eddig tartott a híres, liberális türelem? Nem sokáig, ennél még egy maoista is jobban elviseli a neki nem tetsző gondolatokat.
Demszky büszke arra, hogy valaha üldözték, félő, most arra büszke, hogy ő üldöz másokat. Szerinte a Fehér Karácsony egy szélsőséges, szkinhed, újfasiszta, kirekesztő, uszító rendezvény lett volna. Így, hogy nem tartották meg, belerévedhet a maga igazába. Cáfolni felesleges és reménytelen lenne. Demszky amúgy sem arról híres, hogy belátná melléfogásait. Sőt, arra készül, hogy jogot formáljon eldönteni, mi a szélsőséges, s mi nem az. Rendeletet akar alkotni, hogy ezentúl törvényesen tilthasson be mindent, ami nem vág egybe az ő politikai képzeteivel. Majd eldönti, hogy mehet-e a MIÉP a Hősök terére, vagy a párt hívei maradjanak otthon, és nézzék a televízióban az ő hisztérikus fellépéseit a Petőfi-szobornál.
Eddig is tudtuk, most még nyilvánvalóbb lett, mennyit ér mindaz, amit harsogva hirdet. Vajon mennyivel különb ő azoknál, mint akik a 70-es, 80-as években rendőrrohamokat vezényeltek a demokráciát követelő fiatalok ellen? Ennyire eltorzítja egy ember személyiségét a hatalom?