Nyílt levél a miniszterelnöknek

Most, amikor csak néhány nap választ el a státustörvény hatálybalépésének időpontjától, szükségesnek vélem megosztani Önnel az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Az utóbbi időben ugyanis határon innen és túl egyaránt hallani lehet olyan véleményeket, amelyek megkérdőjelezik a törvényalkotók szándékának nemességét és helyességét. Történik mindez annak ellenére, hogy a jelenlegi magyar kormány olyan nemzetpolitikai lépést tett, amely – Hamvas Bélát parafrazálva – az öt géniusz között hivatott egyensúlyt teremteni.
Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom, nem maradhatnak tétlenek azok sem, akik egyetértenek a magyar kormány törekvésével. Nemcsak azért nem maradhatunk szótlanok, mert – felmérések szerint – az erdélyi magyarság több mint kilencven százaléka támogatja a jogszabály bevezetését, hanem mert innen, a Szent Korona országának legkeletibb bástyájáról úgy látjuk, a zsákutcákban elfecsérelt évtizedek után végre jóra fordulhat a csillagok állása. Egyetértünk Németh Zsolt államtitkár úrral, aki azt mondja: „a magyar állam közösséget vállal a határon túli magyarral. Személyesen ővele. Ugyanúgy személyesen, ahogy saját állampolgáraival is… Ennek intézményesítése és papírra fektetése a törvény legnagyobb érdeme és legalapvetőbb politikai hozadéka.”
Ezzel egybecseng Háromszék magyar polgárainak véleménye is, amit például Nagy Tamás kézdivásárhelyi magyartanár álláspontja is kifejez, amikor így ír: „A törvény felbecsülhetetlen jelentősége abban áll, hogy immár végleg, hivatalosan, bizonyítvánnyal a kezünkben állíthatjuk magunkról és állítja (remélem) a mindenkori magyarországi államhatalom, függetlenül attól, hogy melyik állam területén élünk, hogy nemzeti állapotunkat (státus) tekintve az egységes magyar nemzet tagjai vagyunk.” Vagy hadd idézzek egy gondolatot Kászoni Barna felsőcsernátoni polgár hozzám intézett leveléből: „Úgy néz ki, lassan eljön az az idő, amikor nem vendégeskedni, hanem HAZA megyünk Budapestre!” A támogató vélemények tolmácsolását még hosszan lehetne folytatni, hiszen nap mint nap találkozom olyan emberekkel, akik bizakodással beszélnek a státustörvényről. Mindezt pedig – meggyőződésem szerint – vétek lenne elhallgatni a magyarországi közvélemény elől.
Tisztelt Miniszterelnök úr! A mifelénk megélt sorspróbáló időkben vallom, hogy értelmes munkájuknak meglesz a haszna és gyümölcse.
Krisztus Urunk születésének előestéjén békés karácsonyt és olyan új esztendőt kívánok Önnek, amely megóv attól, amitől tartunk, és megadja azt, amit várunk.

Tisztelettel üdvözli Tamás Sándor háromszéki országgyűlési képviselő
Kelt Kézdivásárhelyen, 2001. december 21-én