Repülős Gizi

Három év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte tegnap az Encsi Városi Bíróság a hetvenöt éves Kosztor Sándornét. A Repülős Gizi néven közismert tolvajnő ragadványnevét még az ötvenes években szerezte, amikor belföldi légi járatokon portyázott. Repülős Gizi legutóbb november 19-én bukott le, miután négy encsi lakásból összesen négyszázezer forint értékű ékszert és százkilencvenezer forint készpénzt zsákmányolt. A károsultak között volt két helybéli rendőrtiszt is. Forró nyomon indult a nyomozás, és Gizi két óra leforgása alatt rács mögött volt. Még a zsákmány is hiánytalanul meglett.

Repülős Gizi ügyében „a rendőrség józanul és külső befolyásolástól mentesen” járt el, a hatóság vezetőire nem nehezedett sem baloldali, sem jobboldali nyomás. A villámgyors rendőri vizsgálat is igazolta, hogy ezt „az ügyet a választásokig nyilvánvalóan” nem akarták napirenden tartani Encsen. Repülős Gizi nyomozati aktáit nem tologatták, a rendőrség ripsz-ropsz lezárta az ügyet, a független ügyészség politikamentes vádat emelt, s a bíróság is pártatlan, példát statuáló ítéletet hozott.
A bíróságon némi vita támadt Repülős Gizi és az egyik károsult között arról, hogy mennyit is lopott el tőle pontosan. A károsult tizenötezer forinttal többre taksálta az elcsent pénzt. „Nem először mondom, hogy engem nem lehet megfélemlíteni és nem lehet elhallgattatni” – fakadt ki Repülős Gizi. Most sértve érzi magát, mert azt is rá akarják kenni, amit nem követett el. „Továbbra is ezzel foglalkozom, erről és csak erről fogok beszélni” – szögezte le, majd hozzáfűzte: az ügyről a továbbiakban a védője nyilatkozik.
Repülős Gizi barátait egyébként „nem érte meglepetésként a rendőrségi döntés”. De még nincs vége – szögezte le fenyegetően Repülős Gizi agg barátja, aki „bízik benne, hogy ez a visszájára fordul, és eljön az igazság órája”. A tárgyaláson egy idős úr, vélhetően Encs város bíróságának nyugalmazott bírája nemtetszésének adott hangot a folyosón: „Ha én ilyen eszközökhöz nyúltam volna annak idején, akkor most szégyellném magam.” Soha nem tudjuk meg, mi nem tetszett az idős ítésznek. Az, hogy már-már statáriális gyorsasággal elmeszelték Gizit, vagy pedig az, hogy az egyik kárvallott nem átallotta az idős hölgyet meghazudtolni.
Az elítélt a tárgyalást követően elégedettségének is hangot adott: „Jól számítottam, meglepetést legfeljebb a módszerek okoznak. Most érzem csak, milyen fontos lett a személyem, hogy ilyen módszereket kell bevetni ellenem.” A tolvajfejedelem újságírók gyűrűjében leszögezte: „A magyar igazságszolgáltatás végezze csak a dolgát, én is teszem a magamét.” Eközben az egyik riporter zsebéből kilopott egy szigorúan bizalmas fejlécű jelentést az egyik encsi gyeptéglás és földmíves párt politikusáról.
Repülős Gizi, felismervén a titkos jelzést az iraton, gyorsan betuszkolta a papírost a szoknyája zsebébe, majd egyre erősebb hangon folytatta: „Világos a szándék, az ellenfeleim azt szeretnék, ha ez az ügy rólam szólna.” De ez a kampány, ez nem rólam szól, ez a kampány itt Encsen is „az országról, az emberekről fog szólni”, akiket az elkövetkező három évben nem én fogok kirabolni, hanem mások, ezért győzök én. Az emberek változást akarnak – lendült bele Gizi. És az én barátaim, akik már értenek a mágneskártyához meg a banki műveletekhez is, be fogják bizonyítani, hogy van alternatíva.
Repülős Gizit a bíróság három évre eltiltotta a közügyektől is.
Ő nem választhat tavasszal, és nem lesz választható sem.