Tollhegyen

Állítólag megdöccen az ország vérkeringése, leáll a forgalom, a szemaforok tilosra váltanak, a bankautomaták fityiszt mutatnak, lepel borul a nemzetre, a siratóasszonyok pedig vigyázzmenetben vonulnak majd végig az Andrássy úton (a Bajcsy-Zsilinszky úttól a Hősök teréig), ugyanis nagy valószínűséggel megszűnik a Sláger Rádió.
A tegnapi híradások – a vezető gagyilapokra gondolok – lapélen számolnak be a mellbevágó hírről, barátkozzon meg a nemzet a gondolattal, hamarosan elnémítják Boros Lajos és Bochkor Gábor sztárgagyikat.
Cudar világ elé nézünk!
Mi lesz velünk, Kárpát-medencei magyarság, Boros és Bochkor nélkül? Jó, az országutakra kihelyezett mobiltelefon-reklámokról még ránk derül a két átütő erejű ember, de aztán már hova tovább…? Meg minek? Van értelme?
(Boros Lajos műsorvezető a Blikk napilap kérdésére – otthonában érték utol – nem kívánta kommentálni a történteket. Ennek valószínűleg üzenete van.)
Ami a hivatalos verzió: a két nevetgélő ember – gondolom, jól érezték magukat – országlása alatt a Sláger Rádió egymilliárd-háromszázvalahánymillió forint adósságot halmozott össze, viszont csupa jópofi volt tőlük az ország. Szerintük megérte.
Itt jegyzem meg, a kereskedelmi rádió a hír hallatán (mármint hogy az ORTT azonnali hatállyal felmondja a vele kötött műsorszolgáltatási szerződést) közleményt adott ki, amelyben csalódását fejezi ki a testület merev döntése miatt. A merevség amúgy onnét van, hogy Bochkorék nem fizetnek, csak kacagnak bele az éterbe, ami nem konvertibilis.
Hát itt vagyunk karnyújtásnyira karácsony előtt Bochkor nélkül ebben a hidegben. Még Boros sincs.
Bárhogyan alakul, vigyázzunk magunkra. Csak lesz valahogy.