Törékeny afgán stabilitás

Pár héttel a petersbergi megállapodás után a felbomlás jelei mutatkoznak az amúgy is törékeny átmeneti kormány és a tálibellenes szövetség sorain belül.

A két legfontosabb vezető már az aláírást követő napon bejelentette nemtetszését, sőt kijelentették, nem hajlandók Hamid Karzai „made in USA” rezsimjét elismerni. A Mazari Sarifot és környékét uraló üzbég hadúr, Rasid Dosztum tábornok megalázva érzi magát, mivel az ő frakciója csak jelentéktelen posztokat kapott az új kormányban. A december 22-én először összeülő parlamentben „csupán” a mezőgazdasági, bánya- és iparügyi posztokat töltik be, miközben a külügyminiszteri székre törekedtek. A kegyetlenkedéséről és ravaszságáról ismert Dosztum bejelentette a kormány bojkottálását.
Dosztum a tálibok bevonulása előtt, a ’90-es években kiskirályként uralkodott Mazari Sarifban, saját légitársaságot – Balkh Air – működtetett, és természetesen volt vámhivatala is. Elképzelhető, hogy a városból hamarosan kis üzbég „Monaco” válik. Dosztum nem bízik a kabinet tádzsik tagjaiban, és ezt nem is titkolja. Magabiztosságában természetesen segítségére van Üzbegisztán, mint hátország.
Hasonló a helyzet a tádzsik Ismail Khannal Heratban. Rá és a hazara Karim Khalilire Bamjanban az iráni vallási vezetők tekintenek nagy szimpátiával, hiszen egy erős síita kontingens erősítené Teherán befolyását Afganisztánban. Dzsálálábad parancsnoka, Haji Kadír is szeretné függetleníteni Karzai kormányától. Becsapva érzi magát Ahmad Gailani pastu vezér is (Nemzeti Iszlámista Front). Szerinte azoknak az afgán törzseknek kellene vezető szerepet kapniuk az államvezetésben, akik a legintenzívebben harcoltak a szovjetek ellen. Minden jel arra mutat, hogy éppen a „legfajsúlyosabb” politikai és katonai vezetők nem kaptak elég hatalmat, ezért érthető elégedetlenkedésük. A nagy törzsi tanács, a Loja Dzsirga csak néhány hónap múlva ül össze. Addig viszont újfent kiéleződhet a polgárháborús helyzet. Ez azért is veszélyes, mivel a Talibán elleni harc még nem ért véget. A tálib harcosok, akik látszólag békésen hazatérhettek otthonaikba, készek lesznek a gerillaharcra és/vagy az újrastrukturálódásra. Amíg Oszama bin Laden, Ajman Zavahiri és Omar molla szabadon vannak és szervezkedhetnek, addig a háború bármelyik nap feltámadhat. A Talibán politikai párt megalakulása is mutatja; az ideológia él tovább.
A szerző terrorizmus-szakértő