Új életet kezdenek az afgánok

Véget ért a tálib uralom Afganisztánban. Ennek ellenére a vesztesek még visszavonulásuk közben is követnek el atrocitásokat a civil lakosság ellen. Külföldi al-Kaida-védenceik barlangokban bujkálnak, és igyekeznek elkerülni a bűntetteik következményeit, ám az igazságszolgáltatás elől nem menekülhetnek. Bár a terrorizmus elleni háború még távolról sem ért véget, már észlelhetők a változások.

Míg a terroristák barlangokban rejtőznek, az afgán nép kiléphetett a napfényre, hogy szembesüljön saját jövőjének kihívásaival. A tálibok alatti és a tálibok nélküli életük között kristálytisztán látható a különbség. Az afgánok – férfiak, nők és gyerekek – ismét kézbe veszik sorsuk irányítását. Amikor december 7-én a tálibok elmenekültek Kandahárból, szemtanúk szerint az emberek kiözönlöttek az utcákra, és letépték a tálib zászlót.
A futballstadionokba, melyeket egykor nyilvános kivégzésekre, korbácsolásokra és csonkításokra használtak, ismét visszatért a sport. A gyerekek sárkányt eregetnek. Az asszonyok anélkül mehetnek a piacra, hogy veréstől kellene tartaniuk. A férfiaknak nem kell többé előírásos hosszúságra nyírt szakállat viselniük. A nők választhatnak, hogy viselnek-e csadort vagy sem. A kislányok újra csapatostul járnak iskolába, miután öt évig tiltva volt részvételük a közoktatásban.
A nők visszaszerzik helyüket a közéletben. Afgán asszonyok vettek részt a bonni tárgyalásokon, szerepelnek az ideiglenes kormányzatban, majd a végleges Loja Dzsirgában (nemzetgyűlés). Visszatérve munkájukhoz több ezer asszony – köztük sokan özvegyek – ismét képes eltartani családját, támogatni közösségét. Ezek mind-mind olyan lehetőségek, melyeket a tálibok megtagadtak tőlük.
Afganisztán megpróbáltatásai azonban még nem értek véget. A tálibok uralmának összeomlását követő törvénysértések, az útonálló bandák tevékenysége szükségessé teszi, hogy az ideiglenes kormány minden erőfeszítést megtegyen az afgán emberek biztonsága érdekében. Az élelmiszerek szétosztását gyorsan és biztonságosan kell végrehajtani azokban a körzetekben, amelyek még mindig szembesülnek a fenyegetéssel.
Minden afgánnak – az összes etnikumból – éreznie kell, hogy részese az alakuló kormányzatnak. A nemzetközi közösségnek az országát újjáépíteni kívánók segítségére kell sietnie. Úgy, ahogy azt Magyarország teszi 300 ezer dollárnyi segély civil szervezeteken keresztül történő folyósításával. Úgy értesültem, hogy ez lesz Magyarország valaha tett legnagyobb humanitárius hozzájárulása. A nemzetközi közösség hálás, amiért Magyarország jelezte, hogy kész ötvenfős egészségügyi egységet is Afganisztánba küldeni.
A terrorizmus elleni háború sem ért még véget. A tálibok maradéka és az al-Kaida terroristái még fenyegetést jelentenek. November közepén visszavonuló tálibok agyonlőttek nyolc kisfiút, mert nevetni mertek rajtuk. Háromszáz, megadást fontolgató tálibot saját bajtársaik gyilkoltak le.
A bujkáló al-Kaida-tagok most elszántan azon igyekeznek, hogy megmeneküljenek az afgánok ellen elkövetett rémtetteik és az ártatlan áldozatok ellen világszerte elkövetett terrortámadásaik következményeitől. Még mindig vallási büntetésnek nevezik az általuk elkövetett bűnöket.
Az al-Kaida azonban nem vallási hatóság, hanem terrorszervezet. Ahogy Abdul Rauf molla a kabuli mecsetben a minap tartott szertartáson kifejtette: „A tálib időkben volt olyan vallási vezető, akinek fogalma sem volt a szegénységben tengődő emberekről, akiket legyilkoltak, akiknek házait felégették és akiknek gyermekei éhen haltak. Mégis, ő az iszlám vezetőjének és népe vezetőjének tartotta magát.” Vagy ahogy Szahib Benseik, a marseille-i mufti, iszlám teológus kifejtette: „Oszama bin Laden nem iszlám hatóság: sokkal inkább vérszomjas gyilkos, több tízezerszeres bűnös.”
Az al-Kaida és a tálib bűnözők még hihetnek abban, hogy eliszkolhatnak. Megkísérelhetik elhagyni az országot, melyet leromboltak. De az idejük mindenképpen lejárt. Az igazságszolgáltatás elé kerülnek. Mint azt Hamid Karzai kijelölt afgán miniszterelnök mondta Omar molláról: „Minden lehetőséget megadtam számára, hogy elhatárolódjon a terrorizmustól, de ideje lejárt. Immár az igazságszolgáltatás elől menekülő szökevény.”
Míg az al-Kaida és a tálib terroristák a barlangok sötétségébe burkolóznak, Afganisztán népe egy új Afganisztán fényébe lép. Arra törekszik, hogy újrateremtse mindazt, amit elvettek tőlük: a toleráns és békés társadalmat, a szilárd közösségeket és reményt az új afgán jövőben.
A szerző az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete