A Kossuth Lajos utca

Budapest belvárosának már a középkor óta az egyik legforgalmasabb útvonala az Erzsébet híd pesti hídfőjétől a Kossuth Lajos utca, amely mai nevét a nagy hazafi 1894-es halálakor kapta. Az Erzsébet híd és az Astoria közötti utca, miként a városból kifelé vezető többi út, már a középkorban is egyik legzsúfoltabb utunk volt, és régi templomáról akkoriban Szent Péter névre hallgatott. A XV. századtól a mai Károly körút és Múzeum körút vonalában húzódó pesti városfal egyik kapuja állt itt, amelyet egy rondella biztosított. A Hatvan felé vezető országút indult innen, amelyből régi szokás szerint a Kossuth utca későbbi neve, a Hatvani utca kialakult. A Pestet körülölelő városfal e szakaszát bontották le utolsóként, 1808-ban, amelynek egyes darabjait a későbbi építkezéskor több körúti ház falában megtalálták. A Hatvani utca vonalát ekkoriban többször szabályozták, míg a század közepén a régi háztömböket áttörve, megnyitották egészen a Dunáig. A szabadságharc idején az út a lelkes márciusi ifjak sugallatára a Szép utca sarkán, a híres Horváth-házban működő Landerer nyomdáról a Szabadsajtó út nevet kapta, majd ismét visszatértek a hagyományos, Hatvani elnevezésre. Kossuth 1894-es halála után, nagy nemzeti összefogással keresztelték át nevére az utcát. Az Astoria felőli részén, a Károly körút mellett húzódó, a képen is látható Semmelweis utcát hol Újvilágként, hol Ispotályként nevezték. Utóbbira magyarázat, hogy hiszen egyik végén agg katonák tébolydája, a másik – Kossuth Lajos utca felőli – oldalán pedig a pesti tudományegyetem gyógyítással is foglalkozó orvosi kara működött.

Ez utóbbi eredetileg jezsuita rendház volt, a lepusztult házba költözött be, míg el nem készült saját épülete – majd száz évre az orvosi egyetem. Semmelweis, az „anyák megmentője” is itt dolgozott éveken keresztül. A régi épületet 1894–95-ben bontották le, és helyére a Czigler Győző tervezte ház ma is áll. A Magyar Királyi Vallásalap által építtetett sarki tömb földszintjére a század elejétől a Magyar Világ kávéház – Ady, Léda és Reinitz Béla kedvenc helye – költözött. Az első emeleten 1906-tól a Santelli vívóterem, míg második emeletén a Magyar Mérnök és Építészegylet, valamint Erdélyi Mór fényképész műtermei kaptak helyet. Rövid ideig a Nemzeti Szalon kiállításainak is otthont adott. Kossuth utca felőli oldalának földszintjén később Fórum (majd Puskin) néven filmszínház nyílt, és egy kávézó ma is üzemel a sarkon. Az utca szemközti oldalán az 1780-ban alapított, közkedvelt, ízletes konyhájáról híres egyemeletes Arany Sas fogadó állt egykoron. A házat 1893-ban bontották le, ekkor került a helyére a szintén Czigler Győző által tervezett új palota, az Országos Kaszinó háza, amelynek működése a második világháború alatt szűnt meg. Az épületébe a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt központja költözött. Falát ma a mártír kisgazda politikus, Kovács Béla emléktáblája díszíti. A párt feloszlatása után elsőként a Magyar–Szovjet Baráti Társaságot telepítették ide, majd az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság és több zenei intézmény kapott itt helyet. Ezek a Vörösmarty téri irodaház megépülésekor költöztek el, az épületet 1973-tól a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának nevezték ki, végül a rendszerváltozás után lett a Magyarok Háza.