A Szabadság tér

Lipótváros északi részén, az egységesen klasszicista stílusban megépített egykori rossz emlékű kaszárnya és börtön elbontása után, annak helyén Szabadság tér néven a főváros egyik legszebb tere épült meg a XIX–XX. század fordulóján. A II. József megbízásából Canevale bécsi építész által tervezett, Hild János építőmester kivitelezésében megépült hatalmas katonai építmény 1786-os elkészültekor északon a város határát jelentette. Az óriási, négyzetet formázó, háromszintes épület sarkaihoz egy-egy háromemeletes „pavilon” csatlakozott. Az eleinte kaszárnyaként használt Újépület belső, hatalmas udvara ekkoriban gyakran népi mulatságok, római–görög mintára kitalált kocsihajtóversenyek helyszínéül is szolgált, amivel valamelyest enyhült a lakosság ellenszenve. Rossz érzésük azonban a szabadságharc után beigazolódott, hiszen az ekkor börtönként is működő épületben számos hazafit – közülük legjelentősebb maga az első független magyar kormány miniszterelnöke, Batthyány Lajos volt – itt végeztek ki. Nem csoda, hogy a nép nem szívlelhette, és a városatyák is többször felvetették lebontását. Ám nem csupán az ellenszenv volt, ami megpecsételte sorsát. A XIX. század végére már köré épült a város, és idegen testként magasodott a klasszicista paloták között. E tér déli felén hívta életre Széchenyi hajdan az első pesti sétateret, a promenádot. A nagy magyar felismerte, hogy mekkora jelentősége van a belvárosi zöld területeknek egy település életében. Rájött, hogy egy park egyfajta gyermekjátszótérként is működhetne.

Megalapította a Pesti Sétatér Társaságot, és a célra megszerezte az Újépületet körülvevő szabad tér déli részét. József nádortól platánfákat, bokrokat kaptak, Bécsből is hozattak fákat, és 1847 májusában megnyitották az 1118 fával beültetett sétányt. A szabadságharc után kivégzett Batthyányi emlékére örökmécsest állítottak, amely ma az Aulich, a Hold és a Báthory utca sarkán áll. A rossz emlékű Újépület sorsáról 1897-ben mondták ki a végleges döntést, hamarosan lebontották, területét felparcellázták 28 telekre, és borsos, belvárosi áron eladták. Nagyszabású építkezések kezdődtek, és elkészült az Alpár Ignác által tervezett két klasszicizáló palota, a hatalmas, eredetileg 25 méter belmagasságú, akkoriban újszerű belső kiképzésű tőzsdeépület (a mai Magyar Televízió székháza), a szemközti, barokk és reneszánsz jegyeket egyaránt magán viselő Magyar Nemzeti Bank épülete, Lechner Ödön gyönyörű Zsolnay-díszes Postatakarékpénztára és számos bérpalota. A tér északi oldalán 1921-ben, az elcsatolt országrészek emlékére négy, a világtájakat jelképező szobrot helyeztek el, 1928-ban pedig szintén ide került az ereklyés országzászló, talapzatán a szintén az elszakított országrészek nevezetes városainak földjéből származó zsákocskákkal. Az emlékműveket eltávolították, s a téren szovjet emlékművet emeltek. Napjainkban több kezdeményezés született az ereklyés országzászló és a szobrok visszaállítására. (G. R.)