A Téli olimpiák története IV.

A franciák 1968-ban nem riadtak vissza semmiféle áldozattól, hogy a X. téli olimpiát méltó keretek között rendezzék meg Grenoble-ban. Az innsbruckinál majdnem százszor többe kerülő vetélkedő mégsem hozta meg a várt, kimagasló sikert, azért, mert a város csupán a korcsolyázóknak adott otthont, a többiek 35-80 kilométerre egymástól, nem igazán szerencsésen kiválasztott helyszíneken versenyeztek. A 37 részt vevő ország között először szerepelt önálló csapattal az NDK.
A franciák szupersztárja, a 25 esztendős Jean-Claud Killy mindhárom alpesi számot megnyerve megsimételte az osztrák Tony Sailer 1956-os bravúrját. A bobpályán teljesült a sokszoros világbajnok kormányos, a 40 éves olasz Eugenio Monti vágya: kettős olimpiai győzelemmel fejezhette be pályafutását.
A játékokon szembetűnő volt az erőviszonyok kiegyenlítettsége: a 35 versenyszám aranyérmein 13 ország sportolói osztoztak.
Négy évvel később Szapporóban mintaszerű rendezésükkel a japánok kivívták az egész sportvilág elismerését. Pedig az 1972-es játékok sikerét Avery Brundage, a NOB 84 éves elnöke az alpesi sízőkkel szembeni magatartásával majdnem veszélybe sodorta. A profizmus vádjával eltiltatta az osztrák Karl Schranzot. Óriási botrányt váltott ki az igazságtalan szankció, az osztrákok vissza akartak lépni, végül erről maga a síelő beszélte le őket.
Ami a versenyeket illeti, a szovjet Galina Kulakova három aranyérmével az olimpiák legeredményesebb sífutónője lett, gyorskorcsolyázásban pedig Ard Schenk, a 27 éves holland egyetemista remekelt mesterhármasával.
Eredetileg Denver lett volna a XII. téli olimpia házigazdája 1976-ban, de a környezetvédők által kikényszerített népszavazáson Colorado állam lakossága a rendezés ellen foglalt állást, így Denver kénytelen volt visszalépni. A NOB szorult helyzetén Innsbruck segített, vállalta a házigazda szerepét. A játékok iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, a versenyeket közel másfél millió szurkoló nézte végig. A sípályán a nyugatnémet Rosi Mittermaier tűnt ki két arany- és egy ezüstérmével, műkorcsolyázásban a szovjet Irina Rodnyina (ezúttal Alekszandr Zajcev oldalán), északi összetettben az NDK-beli Ulrich Wehling megvédte Szapporóban szerzett bajnoki címét.
Negyvennyolc év után, 1980-ban lett ismét Lake Placid a játékok házigazdája. Az első ízben műhavon megrendezett alpesi síversenyek során a svéd Ingemar Stenmark esélyeshez méltón nyerte meg a műlesiklást és az óriás-műlesiklást, ám még őt is felülmúlta Hanni Wenzel, a roppant csinos testnevelő tanárnő, aki a kis Liechtensteinnek először szerzett aranyérmet, s mindjárt kettőt. A kiemelkedő klasszisok közül az amerikai gyorskorcsolyázó, a megnyitón az esküt mondó Eric Heiden vitte el a pálmát, mind az öt egyéni számban aranyérmes lett. A tartaléksorból előlépett szovjet Nyikolaj Zimjatov volt a téli olimpiák történetében az első sífutó, aki egy olimpián három bajnoki címet nyert.