Az irgalmasok kórháza

Gazsó Rita
2002. 02. 04. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már a XVII. század végén feltűntek hazánkban a betegápolásra alapított irgalmasrend tagjai. A budai Irgalmas Kórház, amely 1815-től, a női gyógyintézetként nyilvántartott Szent János Kórház mellett Buda férfibetegeinek kezelését végezte, az államosítás után Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet néven működött a közelmúltig, amikor a rend visszakapta egykori tulajdonát.
A budai közkórházak története egészen messzire, az Árpád-korig vezet vissza. A XIII. század elején telepedtek le Magyarországon a betegek és elhagyatottak ápolásával foglalkozó johannita rend tagjai. A törökök bejövetelekor menekültek el, ám a XVII. század második felére már megjelentek Budán is a Szent János által alapított irgalmasrend tagjai, akik többnyire a törökellenes harcok sebesültjeit, köztük muzulmánokat is ápoltak. A rend tagjainak fogadalma szerint ugyanis a szenvedők testi és lelki gyógyulását vállalják, vallási és társadalmi megkülönböztetés nélkül. A hazai rendtagok 1856-tól független magyar rendtartományként végezték tevékenységüket, sok esetben úttörő orvosi munkát folytatva. A rend már 1794-ben engedélyt kért a budai helytartótanácstól, hogy ott kórházat alapíthasson. Létrejöttéhez nemes Marczibányi István alapítványt hívott életre, megvásárolta a Császár fürdőt, és annak bevételét az ispotály fenntartásának céljaira ajánlotta fel. Az építkezés 1815-re készült el teljesen a Császár fürdő szomszédságában, az egykori ácstelep helyén. A kétemeletes, hetvennégy ágyas kórház főkapuja felett a rendalapító Szent János szobra ma is látható. Ekkoriban állandó orvosuk még nem volt, a szerzetesek végezték a sebészi és az ápolói munkát.

A kórház egyre kisebbnek bizonyult, bővítését csak új épület megvásárlásával lehetett megvalósítani. A szemközti épületre esett a választás, amit a rend 1861-ben megvásárolt, és az elmebetegek számára külön intézetet nyitott. Az 1900-as évek elején aztán új, gótikus stílusú, korszerű, harmincnégy kórtermes épületet emeltettek rajta, Kiss István tervei alapján, ahol a gyógyítást már jobbára világi orvosok végezték. Az intézményhez tartozott még a Császár fürdő vizével ellátott vízgyógyintézet is. A rend kórházában dolgozott többek között Heim Pál és Dollinger Gyula is, a magyar ortopédia atyja. Trianon előtt a rend országszerte az egyik legkomolyabb egészségügyi intézményrendszert üzemeltette: huszonhárom kórház, tizenhárom gyógyszertár, két elmegyógyintézet és gyógyfürdő tartozott hozzájuk. Trianon után azonban csak öt kórházuk maradt, ám szerepük továbbra is meghatározó volt. A második világháború után a szerzetesrendeket felszámolták, így lett állami tulajdon, ORFI (Országos Reumatológiai- és Fizikoterápiás Intézet) néven az Irgalmas Kórház. A kórház a nehéz évtizedekben is igyekezett megőrizni a szellemet, és első gesztusként, még 1988-ban visszakapták a Szent István-kápolnát. A hosszadalmas vitát kiváltó kárpótlással az intézet egy része: az ORFI főépülete, azaz a nagykórház, a kápolnához tartozó kiskórház, valamint a Hild-udvar–Császár fürdő–Török fürdő épületegyüttes került vissza az irgalmasokhoz. A rend időálló szerepét Takács Nándor székesfehérvári püspök így fogalmazta meg: „Az orvosi eszközök fejlődése soha nem teheti feleslegessé az embert, aki szeretettel lehajol beteg embertársához. Hiszen az irgalmas szívű ember a Megváltó kinyújtott karja.” (G. R.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.