Egypólusú baloldal

Vas megyében nem bírták sokáig. Miközben a pártok vezetői önállóságukról beszélnek, a „majd az első választási forduló után meglátjuk”-féle lózungokat hajtogatják, a vasi szocialisták és szabad demokraták saját jószántukból és hatáskörükben megtették azt, amit az egész ország régóta tud, és a balliberális tábor régóta vár: jól összefogtak. Állítottak két közös jelöltet: az 1-es számú választókörzetben Hankó Faragó Miklóst az SZDSZ, a 2-esben Szűcs Gábort az MSZP részéről. A két párt tagsága nagy egyetértésben döntött, kilencven százalékuk szavazta meg a közös jelöltek indítását. A tízszázaléknyi ellenszavazat nyilván a visszaléptetett jelöltektől származott.
A választási együttműködéstől mindkét párt azt reméli, közös jelöltjeik az országgyűlési választásokon már az első fordulóban az élen végeznek majd választókörzetükben.
Ismét összenő, ami összetartozik. Persze a nyugati végek meszsze vannak a fővárosi pártközpontoktól, ezért az országos vezérek mondhatják, ez csak egyszeri, lokális jelenség, ebből messzemenő következtetéseket nem kell levonni, nem jelenti azt, hogy a két párt feladná önállóságát, ez is csak azt bizonyítja, hogy náluk érvényesül a demokratikus centralizmus elve, a helyi szervezetek függetlenek, tagságuk akarata a döntő, s nem a fővárosból diktálnak nekik. A pártok csúcsvezetői között nem létezik semmi sutyorgás, titkos megállapodás, elvtelen összejátszás, a közvélemény előtt ismeretlen paktum.
Hihető állítások lennének ezek, ha mások mondanák. De azok, akik eddig minden témában, minden esetben hazudtak, miért pont most mondanának igazat? 1994-ben még az első forduló után sem vallották be, hogy közös kormányzásra készülnek, sőt Magyar Bálint kijelentette: a Horn Gyula vezette MSZP-vel az SZDSZ semmiféle együttműködésre nem hajlandó. Aztán mikoron az MSZP megnevezte addig eltitkolt miniszterelnök-jelöltjét – véletlenül Horn Gyulának hívták az illetőt – az SZDSZ, Magyar Bálinttal az élen, a szocialisták nyakába borult. Ez a választók akarata – hintették a púdert, holott akkoriban az SZDSZ szavazótáborának nagy része még megrögzött antikommunista volt. Úgyhogy 1998-ig kellett várniuk, hogy kiderüljön, igazából mi is lenne a választók akarata. Az év őszén, az önkormányzati választásokon legalább némileg egyenesebben jártak el. Demszky megmentése érdekében újabb négyévnyi bánatot szerezve a főváros lakóinak.
Az utóbbi hónapokban több tucatszor kijelentették, megerősítették, a két párt között nincs semmiféle suskus, csak annyi a közös bennük, hogy le akarják váltani a jelenlegi koalíciót, de nem egyeztetnek, nem kokettálnak, nem készülnek összefeküdni, aki ilyesmit állít, feltételez, az minimum reakciós vagy gyűlölködő. Vajon miért tagadják azt, ami nyilvánvaló, és semmilyen presztízsvesztéssel nem járna? Egyszerű rutinból vagy vérükké vált az emberek megtévesztése?
A Vas megyében megindult folyamatnak lesz még folytatása. Ne lepődjünk meg, amikor hallunk Veszprém, Tolna, Békés és a többi megye közös jelöltjeiről. S hol áll ez meg – ki tudja? Az sem kizárt, hogy áprilisban már csak egyetlen közös miniszterelnök-jelöltje marad a két pártnak. Hogy a bajuszos lesz az vagy a frissen borotvált – végső soron egyre megy, hacsak nem Horn Gyulát veszik elő megint mint integrációs csodafegyvert. Természetesen a két párt tagságának és a választópolgárok döntő többségének (vélt) akaratából.