Hazánk versenypozíciója forog kockán

Az Európai Bizottság javaslata a jelenlegi formájában Magyarország számára nem elfogadható – erősítette meg lapunknak adott nyilatkozatában Gottfried Péter integrációs államtitkár. Egyúttal hozzátette: egyáltalán nem mindegy hazánk számára az, hogy milyen feltételekkel tud csatlakozni, mert hosszú időn át majd ez határozza meg a mozgásterét az Európai Unión belül.

Kocsi Margit
2002. 02. 02. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Meglepte, hogy feltűnően nagy vihart kavart a tagjelöltek körében a bővítés finanszírozására előterjesztett európai bizottsági javaslatcsomag?
– Két szempontból lehet vizsgálni a brüsszeli javaslatokat. Az egyik az eljárási, a másik a tartalmi szempont. Eddig három EU-csúcs – Nizza, Göteborg, Laeken – tette egyértelművé: az Európai Unió elkötelezte magát a csatlakozási tárgyalások befejezése mellett 2002 végéig, hogy az új tagok felvétele 2004-re megtörténhessen. Eljárási szempontból az a fontos, hogy legyen miről tárgyalni. A költségvetéssel összefüggő kérdésekben is elkerülhetetlen tehát a közös uniós álláspont kialakítása. Ami szerdán nyilvánosságra került Brüsszelben, az még nem az Európai Unió közös álláspontja. A jó hír tehát az, hogy megkezdődött ennek kialakítása, és nyilvánvalóan nem a szerdai előterjesztés az EU utolsó szava.
– És mi a rossz hír?
– Tartalmilag a brüsszeli javaslatok távol állnak attól az állásponttól, amit Magyarország csaknem két éve letett a tárgyalóasztalra. Hazánk ragaszkodik ahhoz, hogy csatlakozását követően ugyanúgy részesüljön a közösségi támogatásokból, ahogy a korábbi tagországok. Mind a mezőgazdaságban, mind a regionális politikában a versenypozíciónk forog kockán. A csatlakozást követően a magyar mezőgazdasági termelők versenyképesek lennének az uniós gazdákkal, ám azáltal versenyképtelenekké válnának, ha nem ugyanazt a támogatást kapnák, mint az unióban régebben bent lévő társaik. De ugyanez a megközelítés a strukturális és kohéziós alapoknál is. Ezeket annak idején azért hozták létre, hogy segítse felzárkózni a gazdaságilag elmaradott térségeket az unión belül, és az egységes belső piacon a versenypozíciók mielőbb kiegyenlítődjenek. Ezt a felzárkóztatási támogatást szintén ugyanolyan mértékben tartjuk indokoltnak, mint a jelenlegi tagállamok. Ebből látszik, magyar részről abban gondolkodunk, hogy miként lehet a feltételeknek megfelelni, és nem abban, hogy mennyi az a pénz, amit szét kell osztani. Az igazi problémája ennek a javaslatcsomagnak – és ez nem lesz elfogadható hosszú távon sem –, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetések induló szintje 25 százalékos, illetve hogy egy rendkívül hosszú, tízéves időszak végén érnék el az uniós szintet.
– Mivel magyarázza azt, hogy az Európai Bizottság olyan javaslattal rukkolt elő, amely elfogadhatatlan a tagjelöltek számára?
– Egyetlen ok motiválhatta ezt a javaslatot. A már említett 1999-es keret. Az, hogy mennyi az a pénz, amely a bővítésre költhető.
– Annak idején ezt a keretet az élen járó hat tagjelöltre alakították ki. Ezzel szemben most tíz pályázó országgal számolnak…
– Így van. Ám az uniónak kell eldöntenie, hogy mekkora a keret.
– Megtörténhet az is, hogy az integrációs felkészülésben élen járók rosszul járnak? Egyrészt azért, mert a hat országra kialakított keretet tíz között osztják fel, másrészt mert a 2002-re remélt csatlakozás és vele a támogatás 2004-re halasztódik…
– Valóban sokféle értelmezés lehetséges. Az a javaslat, ami most nyilvánosságra került, nem számol például a 2002-re és 2003-ra előirányzott pénzekkel. Ekként az élenjárók nyilvánvalóan hátrányba kerültek, mert a csatlakozásuk „elcsúszott” két évvel. Ráadásul 1999-es árakon készültek az előirányzatok. Tehát még sok kérdés vár tisztázásra. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor: Magyarország nem abból indul ki, hogy most mennyi pénz áll rendelkezésre, hanem abból, hogy a versenyképesség alapjául szolgáló kritériumok érvényesülése biztosított-e számunkra. Ezt mérlegre téve, az EU-javaslat a jelenlegi formájában nem elfogadható Magyarország számára.
– Mi lehet a kiút ebből a kritikus helyzetből?
– Addig kell tárgyalni, amíg el nem jutunk a megfelelő megoldásig. Ezt nyilvánvalóan nem lesz könnyű elérni. Azt is látni kell, hogy az Európai Unió és Magyarország egyaránt szeretné lezárni a csatlakozási tárgyalásokat 2002 végére, ám ez sem történhet meg bármi áron. Nem mindegy, hogy Magyarország milyen feltételekkel illeszkedik be az Európai Unióba, hiszen elég hosszú ideig ez fogja meghatározni mozgásterét a közösségen belül.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.