Meglepte, hogy feltűnően nagy vihart kavart a tagjelöltek körében a bővítés finanszírozására előterjesztett európai bizottsági javaslatcsomag?
– Két szempontból lehet vizsgálni a brüsszeli javaslatokat. Az egyik az eljárási, a másik a tartalmi szempont. Eddig három EU-csúcs – Nizza, Göteborg, Laeken – tette egyértelművé: az Európai Unió elkötelezte magát a csatlakozási tárgyalások befejezése mellett 2002 végéig, hogy az új tagok felvétele 2004-re megtörténhessen. Eljárási szempontból az a fontos, hogy legyen miről tárgyalni. A költségvetéssel összefüggő kérdésekben is elkerülhetetlen tehát a közös uniós álláspont kialakítása. Ami szerdán nyilvánosságra került Brüsszelben, az még nem az Európai Unió közös álláspontja. A jó hír tehát az, hogy megkezdődött ennek kialakítása, és nyilvánvalóan nem a szerdai előterjesztés az EU utolsó szava.
– És mi a rossz hír?
– Tartalmilag a brüsszeli javaslatok távol állnak attól az állásponttól, amit Magyarország csaknem két éve letett a tárgyalóasztalra. Hazánk ragaszkodik ahhoz, hogy csatlakozását követően ugyanúgy részesüljön a közösségi támogatásokból, ahogy a korábbi tagországok. Mind a mezőgazdaságban, mind a regionális politikában a versenypozíciónk forog kockán. A csatlakozást követően a magyar mezőgazdasági termelők versenyképesek lennének az uniós gazdákkal, ám azáltal versenyképtelenekké válnának, ha nem ugyanazt a támogatást kapnák, mint az unióban régebben bent lévő társaik. De ugyanez a megközelítés a strukturális és kohéziós alapoknál is. Ezeket annak idején azért hozták létre, hogy segítse felzárkózni a gazdaságilag elmaradott térségeket az unión belül, és az egységes belső piacon a versenypozíciók mielőbb kiegyenlítődjenek. Ezt a felzárkóztatási támogatást szintén ugyanolyan mértékben tartjuk indokoltnak, mint a jelenlegi tagállamok. Ebből látszik, magyar részről abban gondolkodunk, hogy miként lehet a feltételeknek megfelelni, és nem abban, hogy mennyi az a pénz, amit szét kell osztani. Az igazi problémája ennek a javaslatcsomagnak – és ez nem lesz elfogadható hosszú távon sem –, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetések induló szintje 25 százalékos, illetve hogy egy rendkívül hosszú, tízéves időszak végén érnék el az uniós szintet.
– Mivel magyarázza azt, hogy az Európai Bizottság olyan javaslattal rukkolt elő, amely elfogadhatatlan a tagjelöltek számára?
– Egyetlen ok motiválhatta ezt a javaslatot. A már említett 1999-es keret. Az, hogy mennyi az a pénz, amely a bővítésre költhető.
– Annak idején ezt a keretet az élen járó hat tagjelöltre alakították ki. Ezzel szemben most tíz pályázó országgal számolnak…
– Így van. Ám az uniónak kell eldöntenie, hogy mekkora a keret.
– Megtörténhet az is, hogy az integrációs felkészülésben élen járók rosszul járnak? Egyrészt azért, mert a hat országra kialakított keretet tíz között osztják fel, másrészt mert a 2002-re remélt csatlakozás és vele a támogatás 2004-re halasztódik…
– Valóban sokféle értelmezés lehetséges. Az a javaslat, ami most nyilvánosságra került, nem számol például a 2002-re és 2003-ra előirányzott pénzekkel. Ekként az élenjárók nyilvánvalóan hátrányba kerültek, mert a csatlakozásuk „elcsúszott” két évvel. Ráadásul 1999-es árakon készültek az előirányzatok. Tehát még sok kérdés vár tisztázásra. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor: Magyarország nem abból indul ki, hogy most mennyi pénz áll rendelkezésre, hanem abból, hogy a versenyképesség alapjául szolgáló kritériumok érvényesülése biztosított-e számunkra. Ezt mérlegre téve, az EU-javaslat a jelenlegi formájában nem elfogadható Magyarország számára.
– Mi lehet a kiút ebből a kritikus helyzetből?
– Addig kell tárgyalni, amíg el nem jutunk a megfelelő megoldásig. Ezt nyilvánvalóan nem lesz könnyű elérni. Azt is látni kell, hogy az Európai Unió és Magyarország egyaránt szeretné lezárni a csatlakozási tárgyalásokat 2002 végére, ám ez sem történhet meg bármi áron. Nem mindegy, hogy Magyarország milyen feltételekkel illeszkedik be az Európai Unióba, hiszen elég hosszú ideig ez fogja meghatározni mozgásterét a közösségen belül.
Elkezdtek szivárogni a hírek a budapesti békekötésről, bedurrant a magyar tőzsde
