Játszani is engedd!

2002. 02. 06. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mostanában kevés időt töltök játszótereken, de megvallom, zsenge ifjú koromban sem ott kerestem a felhőtlen szórakozást. A játszótér mindig veszélyes terep volt, elsősorban azért, mert valamely hátrányos helyzetű, formálódó individuum a jogállami procedúrák mellőzésével hamar orrba gyűrte az ember gyerekét. A szocializmus alapjai lerakásának időszakát éltük, de az önmegvalósítás már akkoriban is extrém formákat öltött egyeseknél. Én, mint a világbékére kondicionált Ratkó gyerek, számos játszótér közül válogathattam volna a környékünkön, de mindegyik egyforma volt. A szocializmus eltüntette a játszóterek közötti különbségeket is, abból a humanista koncepcióból kiindulva, hogy az aszfaltot kevesebbet kell locsolni, mint a növényeket. A sivár szürkeségbe elhelyeztek egy homokozót, egy-két libikókát, néhány lánchintát. Az olyan kreatív eszközök, mint a fémmászóka vagy a betoncsúszda, csak a szocializmus alapjainak lerakása után váltak általánossá. Egy ideig, kispolgári csökevényként, voltak parkőrök is, akik nagyon szenvedtek, mert a betonról nem tudták elég hatékonyan felszúrni az elhajigált szemetet. Hosszú ideig az asztfalt volt hivatva hirdetni hazánk eltökélt és töretlen fejlődését a játszótérfronton, jelképezni, hogy nálunk a parkokba is betört a XX. századi technológia, ha már elesik a gyerek, koppanjon a feje is. A szocializmus építésének időszakában változás állt be a játszóterek viszonyaiban is. Megjelentek a fa- és a műanyag játékok, valamint a kutyasétáltató független lelkületűek, akik kifejezetten ambicionálták ebüket, hogy a homokozóban végezze a dolgát. A kutyagumi remek kötőanyagként szolgált a homokvárakhoz, ám mint tudjuk, a szocializmus építményét is valami hasonló anyaggal tapasztgatták, ezért nem csoda, hogy a történelmi szükségszerűségek ellenére sem épült fel. Ne bánjuk, nem nagy veszteség, ám a játszóterek is megsínylették a történelmi vihart.
Ma már nemcsak a kőkemény padlat, az otromba vasszerkezetek, a hinták kilazult csapágyai jelentenek veszélyt a gyermekekre, hanem a színesfémgyűjtők sokszínű társasága is, akik multikulturális hevületükben ellopják az elektromos berendezések mozgatható részeit, alternatívát nyújtva a serdületlen gyermekeknek, hogy megragadhassák a tízezer voltot.
Az illetékes minisztériumok most új rendeletet készítenek a játszóterek biztonságáról. 2007-ig fel kell újítani a főváros valamennyi játszóterét, és azoknak meg kell felelniük az unióban elfogadott normáknak. A mászókák alatt rugalmas talaj lesz, aki lepottyan, nem toccsan, hanem pattan, az elektromos berendezéseket biztonsági eszközökkel látják el, a hinta csak leng, de nem nyikorog. Jó, hasznos, üdvözlendő elhatározás ez, gyermekeink védelmét szolgálja, nem szólván arról, hogy egy német vagy francia palánta is otthonosan érezheti majd magát a budapesti játszótereken. Mindaddig, amíg a helyi galeri fel nem pofozza, csak azért, hogy a helyi specialitásokról is benyomásokat szerezzen.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.