Jobbra fordulhat Németország

Angela Merkel, a német Kereszténydemokrata Párt, a CDU elnöke egy nappal pártja magdeburgi csúcstalálkozója előtt Edmund Stoiber bajor miniszterelnök és felesége meghívására felső-bajorországi otthonukban reggelizett. A CDU elnöknője röviddel a reggeli után elutazott, és még a magdeburgi CDU-találkozó előtt közölte a sajtóval: Edmund Stoiber a CDU–CSU kancellárjelöltje az őszi német parlamenti választásokon. A vita már hónapok óta tartott a CDU-ban. Az utóbbi hetekben egyre világosabbá vált, hogy Stoiber bajor miniszterelnök és egyben a CSU (Keresztényszociális Unió) elnöke lényegesen jobb eredményre számíthat a választásokon, mint Merkel asszony.
Merkel politikai józanságát bizonyítja, hogy ő tette meg ezt a kikerülhetetlen lépést, és lemondott a bajor miniszterelnök javára. Stoiber jelölése nem keltett nagy szenzációt Németországban, mert a közvélemény már számított erre a döntésre. Figyelemre méltó, hogy Ludwig Erhardtól, a német gazdasági csoda egyik alkotómesterétől eltekintve a szövetségi köztársaságnak még nem volt bajor származású kancellárja. Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök ugyan az 1979-es választásokon a CDU–CSU közös jelöltjeként indult, de nem kapott elegendő szavazatot, így a szövetségi kancellár nem ő, hanem az SPD vezetője, Helmut Schmidt lett. Strauss ellen főleg az északnémet választók szavaztak.
Németországban érdekes polarizációt lehet megfigyelni. Amíg a CDU-kancellárok (Konrad Adenauer, Helmut Kohl) a túlnyomóan katolikus Rajna-vidékről származtak, addig az SPD-kancellárok (Willy Brandt, Helmut Schmidt és Gerhard Schröder) az evangélikus többségű északi tartományok szülöttei. Edmund Stoiber, aki jelenleg hatvanéves, egy felső-bajorországi kis helységben született, katolikus hivatalnokcsaládban. Anyja viszont Rajna-vidéki. Egész életét politikai pályán töltötte el. Jogi tanulmányai után a bajor CSU-ban csinált karriert, ahol először pártjának a főtitkára lett, majd később a bajor belügyminiszteri pozíciót töltötte be. 1993 májusa óta Bajorország miniszterelnöke, néhány éve pedig a CSU elnöke is. Egyik kedvenc mondása az volt, hogy „a világ egyik legszebb foglalkozása a bajor miniszterelnöki tisztség”. Az elmúlt év végéig nem is mutatott különösebb ambíciót arra, hogy Berlinbe tegye át a székhelyét. Ez nem is véletlen, mert Bajorország súlya a német politikában elég jelentős. Nemcsak a közel ezer évre visszatekintő történelmi múltja miatt, hanem azért is, mert az ország a második világháború úta jelentős gazdasági fejlődésen és struktúraátalakuláson ment keresztül.
Bajorország a negyvenes évek végéig nagyrészt mezőgazdasági jellegű állam volt. Az ipar főleg néhány nagyváros (mint München, Nürnberg és Augsburg) körül koncentrálódott. A német kettéosztottság és a bajor kormány ügyes és céltudatos gazdaságpártoló politikája következtében számtalan vállalat telepedett le itt, és néhány évtizeden belül világcéggé fejlődött. Elsősorban az új iparágak, mint az autóipar, gépgyártás, elektronika, távközlés, komputercégek növekedtek rohamosan. De jöttek ide bankok, biztosítóvállalatok, könyvkiadók és jó néhány újság is. Ezek a cégek Bajorországba és főleg Münchenbe vonzották a szakképzett és viszonylag jól fizetett munkaerőt. Bajorország így egy fél évszázad alatt egy félig-meddig agrárállamból modern és fejlett ipari állammá alakult át. München nemcsak Németország egyik legfontosabb gazdasági és szellemi központja lett, hanem a több mint egy évszázad óta meglévő kulturális vonzereje is rohamosan megnövekedett.
Évtizedeken keresztül az a szólásmondás járta, hogy München Németország titkos fővárosa. Több közvélemény-kutatás szerint a német lakosság több mint fele legszívesebben Münchent választaná lakóhelyének. A sok előny, így az Alpok közelsége, a szép táj és a rendkívül sokféle kulturális és szórakozási lehetőségek, valamint a számtalan magas színvonalú munkahely a bajor fővárost vonzóvá teszi sokak számára. De ennek vannak árnyoldalai is, mert Németországban itt vannak a legmagasabb lakbérek és lakásárak. A CSU Bajorországban a háború óta egy rövid, pár éves időszaktól eltekintve könnyedén, abszolút többséggel nyert meg minden választást. A kérdés rendszerint csak az volt, hogy az eredmény hány százalékkal lesz 55 százalék felett. Másrészt viszont Münchennek a háború óta, egy kivételtől eltekintve, mindig SPD-főpolgármestere volt. A bajor CSU testvérpártja, a CDU az elmúlt években a többi tartományokban valamelyest meggyengült. Ezzel együtt járt, hogy Kohl volt szövetségi kancellár után a CDU-ban nem akadt egy olyan személyiség, aki a két testvérpárt, a CDU–CSU esélyeit az őszi választásokon eredményesen tudná képviselni. Így a figyelem Bajorországra és az eddig sikeres miniszterelnökére, Edmund Stoiberra irányult.
Bajorország Baden-Würtenberg mellett gazdaságilag a legfejlettebb tartomány Németországban. Itt a legmagasabb az átlagkereset és a legalacsonyabb munkanélküliség. Stoiber az utóbbi években több állami vállalatot – mintegy 4,5 milliárd márka értékben – privatizált, és a bevételeket főleg az infrastruktúra, valamint a kis- és középvállalatok fejlesztésére fordította. (A magyar privatizáció bevételeit szintén így kellett volna felhasználni, de sajnos a befolyt összegekből valójában nagyon keveset fordítottak beruházásokra.) A bajor gazdasági sikerek alapján így a CDU is úgy látta, hogy Stoiber lesz a két párt legalkalmasabb kancellárjelöltje. De nemcsak a gazdasági eredmények, hanem Stoiber személyének népszerűsége is szerepet játszott a döntésben. Ez a közvélemény-kutatásoknál is megmutatkozott, mert amint eldőlt, hogy ő száll be a választási arénába, a CDU–CSU népszerűségi mutatói hosszú hónapok után először szárnyalták túl az SPD támogatottságát. A Stoiber-szimpátia is megnövekedett Gerhard Schröder jelenlegi kancellárral és SPD-jelölttel szemben, bár összértékelésben még mindig Schröder vezet Stoiber előtt. Ennek ellenére sokan úgy vélik, hogy Stoiber a gazdasági és pénzügyi politikában nagyobb hozzáértéssel rendelkezik, mint a jelenlegi kancellár.
A választási küzdelem nem lesz könnyű egyik fél számára sem, főleg azért nem, mert a gazdasági fejlődés üteme erősen lecsökkent. Ebben az évben a GDP Németországban az előrejelzések szerint csak 0,6 százalékkal fog növekedni. A világgazdaság további változása természetesen nagyban befolyásolja a német konjunktúrát. Németországban decemberben nőtt a munkanélküliek száma és kis híján elérte a négymillió főt. Sajnos úgy néz ki, hogy ez nem a felső határ, és a következő hónapokban számuk nagy valószínűséggel néhány százezerrel több lesz, mint jelenleg.
Stoiber szerint a választási küzdelem egy maratoni futás, amelynek még csak a kezdetén vannak. Vitás kérdés jó néhány van, így a nyugdíj- és adóreform, a bevándorlásról szóló törvény megszavazása és más problémák. Ha a gazdasági helyzet tovább romlana, akkor a CDU–CSU esélyei megnövekednek az SPD-vel szemben, mert sokan abban bíznak, hogy Stoiber ezeket a problémákat jobban meg tudja oldani, mint a jelenlegi kancellár. A gazdaság növekedése viszont egyértelműen Schrödert segítené. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy fej fej melletti küzdelem várható a két nagy néppárt között. Elképzelhető, hogy mindkét párt 40 százalék körüli szavazatot fog kapni. Ebben a helyzetben a kisebb pártok, így a zöldek és az FDP (Szabad Demokraták) szavazati aránya nagy szerepet játszik majd, mert ők döntik el, hogy milyen koalíció jön létre.
Bajorország Németország kapuja Magyarország felé. Szerencsére a tradicionális bajor–magyar kapcsolatok, beleértve az egyre növekvő kétoldali áruforgalmat, jelenleg is rendkívül intenzívek és nagyon jók. Orbán Viktor magyar és Edmund Stoiber bajor miniszterelnök között a kapcsolat baráti. Orbán Viktort a CSU Hanns-Seidel Alapítványa ősszel Franz Josef Strauss-díjjal tüntette ki, amelyet eddig csak néhány neves nyugati államférfi kapott meg. Így, függetlenül attól, hogy Stoiber Berlinbe megy vagy Münchenben marad, a magyar–bajor és egyben a magyar–német kapcsolatok továbbra is jók maradnak.
A szerző közgazdász (München)