Többnapos ostrom

A Szerémségből, a szórványok szórványából is érkeznek az újvidéki „státusirodába” magyarigazolványt kérni. Olyan falvakból is, ahol – úgy tudták – nincs is már magyar. Pedig magyar nevük van, magyarul szólnak. Ám szólnak az irodában más nyelven is. Szerb a családfő, s szívesen ecseteli, hogy miért igényli házának minden tagja az igazolványt. Ő maga – szerb lévén – természetesen a hozzátartozóit. Elsősorban a utazási kedvezmények érdeklik, de azok sem túlzottan. A munkavállalás semennyire sem. Inkább előre tekint: szerinte a magyarigazolványnak akkor lesz igazi értéke, ha Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak, de erről csak sejtései vannak. Mindenesetre jó, ha van. Örül, hogy a szerb kormány nem akadékoskodott, mint Bukarest, s reméli, nem is fog. Ő személy szerint azt tanácsolná a belgrádi hatóságoknak, hogy kövessék a magyar példát. Most látszik csak igazán, hogy a soknemzetiségű Vajdaság szerb, horvát, román, szlovák nevű polgárai között mennyi a magyar származású, vagy mennyi van „rokonságban” a magyarokkal. Igaz, nincs mindenkinek közülük szorosabb köze a magyar kultúrához.
A vajdasági magyarok többsége nem is tudja pontosan – a részletes tájékoztatás ellenére sem –, hogy milyen kedvezményekben részesülhet a törvény szerint. S mégis ott tolongtak az irodák előtt Újvidéken, Szabadkán, Zentán… Az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. Egy korosabb úr összegzésként kimondja: akkor is igényelne magyarigazolványt, ha neki kellene fizetnie érte. S inkább ez a jellemző. A legtöbb igénylőnek ugyanis érzelmileg fontos az okmány. Ami pedig ezzel jár, köszönettel veszi, ám nem sokan élnek majd vele. Ebből is inkább azt tartják fontosnak, hogy törődnek velük. Számukra ez teljesen újszerű szituáció. Egy Magyarországot már megjárt, hosszabb ideig (feketén) ott dolgozó fiatalember megjegyzi: „Mindez csak addig ilyen szép, amíg a gyakorlatban ki nem próbálod.” De azért ő is kitölteti az űrlapot. A magyarországi munkavállalás még a fiatalabbakat sem igen vonzza. A családnak együtt kell maradnia, mondják. Akik el akartak menni dolgozni, azok már kivándoroltak. Vagy Magyarországra, vagy távolabbra. Annál inkább érdekli őket a családi támogatás az iskolás gyerekeknek. Sokaknak ezzel ki is merülnek a kedvezménytörvény nyújtotta lehetőségek. A magyar fiatalasszony – aki az irodában szerbül csitítja jókedvű gyerekeit – erre feltehetőleg nem számíthat. Nem valószínű, hogy magyarul nem beszélő kicsinyeit magyar iskolába íratja. Erről nem is nyilatkozik. Ő is arra számít, hogy a magyarigazolvánnyal rendelkezőknek nem kell majd vízumért folyamodniuk, ha a határon leeresztik a schengeni „vasfüggönyt”.
Több ezer délvidéki kérte eddig a magyarigazolványt. A több napig tartó ostrom elmúlt, az irodákban fellélegezhetnek. Mostantól nyugodtabb körülmények között végezhetik munkájukat, elháríthatják a technikai jellegű problémáikat, s bővíthetik az igényléseket fogadók számát, mert továbbra is igen látogatottak az irodák. Közben bejelentették, hogy megkezdik a terepmunkát is, kimennek azokba a falvakba, városokba, ahol nincsenek állandó irodák.